A nő szerint az anya azzal indokolta a döntést, hogy „nagyon kényes a házára”, és csak akkor vállalja a felügyeletet, ha ő megy át hozzájuk – ami viszont a család számára nem jelent valódi segítséget. A posztban a nő elmagyarázta, két fia van, a kisebbik 3 éves , és azért kérte meg az édesanyját, hogy néhány órára vigyázzon rájuk, mert „egy barátomat kísérem el a kórházba, hogy megkapja a vizsgálati eredményeit”, miközben a férje szerette volna leszedni a karácsonyi dekorációt és rendet rakni.

A nő ezért kérte, hogy az anyja a saját házában vigyázzon a gyerekekre, mert – ahogy fogalmazott – „nem igazán lenne segítség, ha ő jönne át hozzánk”. A nagymama azonban ragaszkodott a feltételéhez, miszerint csak a gyerekek otthonában hajlandó felügyelni őket.

A nő elismerte, az anyjának „könnyebb” így, hiszen „minden játékuk otthon van”, de szerinte időnként igenis vállalnia kellene, hogy magához viszi az unokákat. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a gyerekek „négy vagy öt éve” nem jártak a nagymama házában, pedig az anya a közelben él.

Furcsa a sztori

A poszt végén a nő így fogalmazott: „Túlzok, amiért idegesít ez?”, majd hozzátette: „Úgy érzem, a gyerekeim kimaradnak abból, hogy a nagyi házában lehessenek, és mi is kimaradunk abból, hogy néha kicsit egyedül lehessünk.” A kommentelők véleménye erősen megoszlott. Sokan úgy gondolták, hogy a nő túl sokat vár el, és hálásnak kellene lennie azért, hogy az édesanyja egyáltalán vállalja a gyerekfelügyeletet.

„Kicsit jogosnak tűnik. Légy hálás, hogy egyáltalán hajlandó vigyázni a gyerekekre.” Ugyanez a kommentelő azt is hozzátette, hogy a saját gyerekkorában a fiú unokatestvérek „kis tornádóként” rohantak végig a házon, és talán a posztoló gyerekei is hasonlóan viselkedhetnek – írja a People.

Mások viszont teljesen megértették a nő érzéseit „Nagyon szomorú lennék, ha az anyám soha nem akarná, hogy a gyerekeim nála legyenek. Ez fontos része a gyerekem életének.” Egy másik kommentelő szerint pedig: „Nagyon keveset kérsz tőle, és furcsa, hogy soha nem viszi magához a gyerekeket. Nem gondolom, hogy irreális lenne azt várni, hogy néhány órára vállalja őket.”

A vita végül arra világított rá, milyen különböző elvárások és határok létezhetnek a családokon belül, és hogy a nagyszülői szerep mennyire eltérően értelmezhető – még akkor is, ha mindenki jó szándékkal próbálja megoldani a helyzetet.