Míg a Dűne filmes adaptációi világszerte elismerést arattak, az Apple TV+ sorozata azt bizonyította, hogy Asimov monumentális univerzuma is képes alkalmazkodni a 21. század elvárásaihoz, méghozzá úgy, hogy közben a hard sci-fi hagyományait nem felhígítja, hanem újradefiniálja.

Asimov képzett tudós volt, kémiából szerzett doktori fokozatot, és egyetemi szinten tanított biokémiát, ennek ellenére az Alapítvány regényekben a tudományos háttér nem a klasszikus értelemben vett természettudományokra épült. A pszichohistória – a történet központi fogalma – elsősorban statisztikai elemzésekre és szociológiai törvényszerűségekre támaszkodott, miközben a technológiai elemek nagy része, például az atomenergia vagy a fénysebességnél gyorsabb utazás, inkább vázlatos szerepet kapott.

A televíziós adaptáció ezen a ponton lépett túl az eredeti művön: a technológia sokkal részletesebb, változatosabb és tudományosan megalapozottabb formában jelent meg.

A pszichohistória mint „akadémiai” tudományág

A pszichohistória Asimovnál szándékosan nehezen megfogható fogalom volt, amelyet az író inkább elegáns, de zárt rendszerként kezelt. A Galaktikus Enciklopédia meghatározása szerint: „Gaal Dornick a nem matematikai fogalmak felhasználásával úgy határozta meg a pszichohistóriát, mint a matematika azon ágát, amely az emberi csoportosulások reakcióival foglalkozik rögzített társadalmi és gazdasági ingerekre.” – idézi a CBR.

Ez a definíció már önmagában is jelzi, mennyire komplex és elméleti jellegű tudományról van szó, amely Asimovnál szinte áthatolhatatlan maradt az olvasók számára. A regényekben a pszichohistória működésének részletei alig kerültek kibontásra, a Prime Radiant nevű eszköz szerepe pedig inkább szimbolikus volt, mintsem technikailag értelmezhető.

Az Apple TV+ adaptációja ezzel szemben a pszichohistóriát a történet egyik legfontosabb, aktívan működő elemévé tette. A sorozatban ez a tudományág folyamatosan fejlődő keretrendszerként jelenik meg, amely szimulációkra, újraszámolt előrejelzésekre és módosított valószínűségi modellekre épül. A Prime Radiant vizuálisan is központi szerepet kap, háromdimenziós, elágazó valószínűségi görbékkel és összeomló megoldási terekkel, amelyek a modern klímamodellezéshez, demográfiai számításokhoz vagy ökonometriai elemzésekhez hasonló gondolkodásmódot idéznek.

Folyamatosan tanít a sorozat

A sorozat hangsúlyozza azt is, hogy a pszichohistória nem magányos zsenik eszköze: Hari Seldon és Gaal Dornick önmagukban nem lennének képesek fenntartani az Első Alapítványt. A tudományos hagyomány közösségi jellegű, és a siker feltétele a kollektív tudás és együttműködés.

Asimov az 50-es években írta regényeit, amikor az atomenergia a technológiai fejlődés csúcsát jelentette. Nem meglepő módon az Alapítvány univerzumában szinte minden nukleáris energiával működik, a hétköznapi eszközöktől a csillagrombolókig. A technológia működésének részletei azonban gyakran háttérbe szorultak, kivéve néhány területet, például a galaktikus navigációt.

A 2021-ben indult sorozat már a 21. század technológiai és vizuális eszköztárából meríthetett. A látványvilágért több díjat és jelölést is kapott, miközben a készítők tudatosan nem egyszerűsítették le a tartalmat. A Cleon-dinasztia, amely a klónozás révén tartja fenn a hatalmat, a Galaktikus Birodalom lassú hanyatlását jelképezi, annak ellenére, hogy olyan fejlett technológiákkal rendelkezik, mint az erőterek vagy a Novacula néven ismert fekete lyuk bomba.

Az Alapítvány technológiai fölénye idővel egyre nyilvánvalóbbá válik, olyannyira, hogy a galaxis elmaradottabb bolygóin a tudományt már mágiának tekintik. Ez a különbség adja a második évad egyik központi történetszálát, amely a tudomány és a babona szembeállítására épül.

Hard sci-fi és mágikus realizmus kényes egyensúlya

Bár a Alapítvány alapvetően a hard sci-fi hagyományait követi, a sorozat nem riad vissza a spekulatívabb, kvázi mágikus elemek beemelésétől sem. Ilyenek például a neuro-meghajtással működő suttogó hajók vagy a teleportációra képes eszközök, de még ezeknél is rejtélyesebb Hari Seldon Vaultja, amelynek pontos működése továbbra is vita tárgya.

A Második Alapítvány szerepe a sorozatban jóval hangsúlyosabb, mint Asimovnál, és a mentális képességekkel rendelkező szereplők – például a regényekben nem mutánsként ábrázolt Gaal Dornick – már a mágikus realizmus határát súrolják. Telepátia, jövőbelátás és más paranormális képességek jelennek meg, amelyek tudományos alapja erősen vitatható, ugyanakkor narratív szempontból gazdagítják az univerzumot.

A Alapítvány végső soron tudatosan törekszik az egyensúlyra: a túlzottan kemény tudományos megközelítés éppúgy fárasztó lehet, mint a teljesen elrugaszkodott fantázia. A sorozat ereje abban rejlik, hogy a kettőt képes összehangolni, és ezzel a modern science fiction egyik legjelentősebb alkotásává válni.