A filmtörténetben számtalan olyan alkotás létezik, amiknek legendás a befejezése – a Casablanca, a Cinema Paradiso vagy A remény rabjai fináléja szinte minden toplistán szerepel. Ugyanakkor ezeknek a filmeknek a kezdetei már jóval kevésbé élnek az emlékezetben.

Nem azért, mert gyengék lennének, hanem mert a nézők fejében a nagy érzelmi csúcspontok és a köztes ikonikus jelenetek sokkal erősebben rögzülnek. A Collider cikke szerint a legtöbb film esetében a nyitány „tökéletesen rendben van”, de a nézők sokkal inkább emlékeznek a befejezésre és a középső nagy jelenetekre.

„Amikor visszaemlékszel ezeknek a filmeknek a kezdeteire, rájössz, hogy teljesen rendben vannak, de sokkal jobban emlékszel a befejezésekre, és valószínűleg a köztes jelenetek jó részére is, mint magára a nyitányra.”

Ritka és különleges

Éppen ezért különösen ritka az a kategória, amikor egy film legjobb két jelenete éppen a nyitány és a finálé, és ezek együtt alkotják a mű legerősebb pillanatait. A legtöbb filmben ugyanis a történet közepén találhatók a legnagyobb csúcspontok: a fordulatok, a nagy összecsapások, a drámai pillanatok.

A Collider példaként említi A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége nyitójelenetét, amely valóban grandiózus, és a film vége is erős, de még ebben az esetben is nehéz lenne azt mondani, hogy a kezdés és a befejezés a két legjobb jelenet, hiszen ott van például a Gandalf–Balrog összecsapás, amely önmagában is filmtörténeti csúcspont.

„Ez a dilemma abban rejlik, hogy olyan filmeket találjunk, amiknek egyformán nagyszerű a kezdete és a vége, és ezek a jelenetek ki is emelkednek a film többi részéből mint a két legjobb pillanat.”

Mmikor a kezdés és a befejezés is filmtörténelmi csúcspont

A Star Wars első része is közel áll ehhez a kategóriához, de a valódi példát a 1980-as A Birodalom visszavág jelenti. A cikk szerint a film „mindenben még jobban teljesített, mint az első Star Wars”, ami önmagában is hatalmas teljesítmény, tekintve az eredeti film kultikus státuszát.

A nyitójelenet a Hoth bolygón játszódó csata, amit a Collider így jellemez: „A Birodalom visszavágúgy kezdődik, hogy talán az egész eredeti trilógia legjobb csatája zajlik le.”

Egy első néző akár attól is tarthatna, hogy a film innen már nem tud tovább emelkedni, hiszen a látvány és a feszültség szinte azonnal a maximumra kapcsol. A történet azonban nem a látvány fokozásával próbálja felülmúlni a nyitányt, hanem azzal, hogy a későbbi konfliktusok „ugyanilyen erősek, mert drámaiak és erkölcsileg összetettek”.

A finálé pedig mára a popkultúra egyik legmeghatározóbb jelenetévé vált. „A befejezés is legendás, számtalan okból – de ezt már úgyis tudod. Ezt a filmet ki kellene küldeni az űrbe, hogy a galaxisokban élő életformák is megnézhessék.” Ez a mondat jól érzékelteti, mennyire ikonikusnak tartják a filmet: mintha maga a galaxis is megérdemelné, hogy lássa.

Miért olyan ritka ez a jelenség?

A legtöbb filmben a történet közepén találhatók a legnagyobb csúcspontok. A nyitány feladata a világépítés és a hangulat megteremtése, a finálé pedig a lezárás – de ritkán ezek a legerősebb jelenetek. A Birodalom visszavág azonban kivétel: a nyitány és a befejezés is olyan erős, hogy a film középső része sem tudja elhomályosítani őket.

Ez a ritka egyensúly teszi a filmet a filmtörténet egyik legjobb folytatásává, és egyben olyan alkotássá, amelyben a kezdés és a vég valóban a két legjobb jelenet.