A film örökségét leginkább egyetlen mondat testesíti meg, amely 33 évvel a bemutató után is „érinthetetlen”, és amely tökéletesen összefoglalja az Ónyugat romantizált mítoszainak lebontását. Eastwood rendezőként és főszereplőként alakítja William Munnyt, az idősödő, egykor hírhedt gyilkost, aki már csak küszködő sertéstenyésztő és özvegy apa.

A film már a nyitányával jelzi, hogy szakít a klasszikus western hősi narratíváival: a Nincs bocsánat nem a fekete-fehér erkölcsökről, hanem a morális szürkezónákról szól. A CBR szerint Eastwood műve „a műfaj tartós mítoszait kérdőjelezi meg”, és nem ünnepli, hanem szétszedi és megkérdőjelezi a határvidék hősiességének legendáit. A filmben a fegyveres igazságosztó nem hős, hanem megtört, hibákkal teli ember; az erőszak pedig nem látványos, hanem „csúnya, esetlen és traumatizáló”.

A történet az 1880-as évek Wyomingjába vezet, ahol Munnyt a fiatal Schofield Kid (Jaimz Woolvett) ráveszi, hogy térjen vissza a vérrel teli múltjához, és induljon útnak egy fejvadász megbízással. Útjuk során csatlakozik hozzájuk Munny régi társa, Ned Logan (Morgan Freeman), miközben szembekerülnek a könyörtelen seriffel, „Little Bill” Daggetttel (Gene Hackman).

A Nincs bocsánat hatása azóta is érezhető: a modern western – és a neo-western – filmek, mint A préri urai, sokat merítenek abból a morális komplexitásból, amelyet Eastwood filmje hozott be a mainstreambe. A film nem dicsőíti a bosszút, hanem megmutatja annak pszichológiai és érzelmi következményeit, és ezzel új alapokra helyezte a műfajt.

A legendás western a 65. Oscar-gálán kilenc jelölést kapott, és négy díjat nyert, köztük a Legjobb film, a Legjobb rendező (Clint Eastwood) és a Legjobb férfi mellékszereplő (Gene Hackman) kategóriákban. A film öröksége azonban nem a díjakban, hanem abban a mondatban él tovább, amely 33 év után is megingathatatlanul uralja a westernfilmek történetét.