A ScreenRant szerint azonban ezek a sorozatok nem mindig tudják megőrizni azt a lendületet, amellyel indulnak: a Warrior Nun például idő előtt, botrányos körülmények között került kaszára, és sokan attól tartanak, hogy a Stranger Things ötödik évada sem tud majd méltó lezárást adni a történetnek.

A cikk kiemeli, hogy a televíziózás történetében több nagy fantasy‑siker is botrányos fináléval ért véget: a Trónok Harca a legismertebb példa, de a True Blood, a Vámpírnaplók és a Lost is elvesztette erejét a végjátékban. A Netflix azonban 2019 és 2022 között egy olyan sorozatot futtatott, amely három évadon át szinte hibátlan volt – majd a negyedik évaddal „nem egyszerűen elejtette a labdát, hanem lelökte a szikláról”.

A sci-fiként is aposztrofált Esernyő Akadémia első két évadát a kritikusok és a rajongók is imádták. A ScreenRant szerint „nagyon kevés dologba lehetett belekötni” a kezdésben, hiszen a sorozat tökéletesen ragadta meg Gerard Way képregényeinek különc hangulatát és Gabriel Bá gótikus vizualitását. A Hargreeves‑testvérek mindegyike megfelelő teret kapott a karakterfejlődésre, és a szereplők közötti kémia volt az a ragasztó, amely összetartotta a történetet.

A rejtélyek – Ben halála, Sir Reginald valódi motivációi – és olyan mellékszálak, mint Hazel és Agnes románca, már az első évadban megmutatták, hogy a sorozat képes kilógni a szuperhős‑dömpingből. A ScreenRant úgy fogalmaz: a széria „büszkén volt más, mint a többi, mint az emo gyerek a szalagavatón”.

A második évad még tovább emelte a tétet: az 50-es évekbe helyezett történet „zsenialitásnak bizonyult”, és megmutatta, hogy a sorozat képes túllépni a saját keretein. A karakterek mélyebb kibontása és az erőik részletesebb feltárása természetes módon bővítette a világot, miközben a humor és a társadalmi kommentár is erősödött.

A harmadik évad már megosztóbb lett: a Rotten Tomatoes értékelése 91% (kritikusok) és 54% (nézők) volt. A ScreenRant szerint a pandémia hatása érződött a szűkebb helyszíneken és a visszafogottabb történetvezetésen, de még így is „újabb győzelemnek” számított. A Sparrow Academy bevezetése könnyen katasztrófa lehetett volna, de végül remekül működött.

A sorozatot eredetileg egy teljes, tízrészes fináléra tervezték, ám a Netflix mindössze hat epizódra vágta vissza a záróévadot. Ez már önmagában „vészcsengő” volt, és a félelmek be is igazolódtak: a negyedik évad „kapkodó, egyenetlen és értelmetlen” lett.

A cikk szerint a problémák nem csak a rövid epizódszámra vezethetők vissza. Több fontos szálat egyszerűen elhagytak – például Sloane eltűnését a harmadik évad végéről. A Five és Lila közötti románc „erőltetettnek” hatott, és rontotta mindkét karakter megítélését. Klaus karaktere visszafejlődött, majd nem kapott lehetőséget a megváltásra.

A nagy leleplezések a rohanó tempó miatt „suttogva érkeztek”, a finálé pedig azzal, hogy kitörölte a Hargreeves‑testvéreket a létezésből, „értelmetlenné tette az egész sorozatot”.

A ScreenRant összegzése szerint a sorozat három évadon át a Netflix egyik legjobb eredeti alkotása lehetett volna, ám az utolsó hat epizód „elvette tőle a ragyogását”. A cikk párhuzamot von a Trónk Harca bukásával: egy rosszul sikerült finálé képes visszamenőleg is beárnyékolni egy korábban kiváló sorozatot.