A film Arthur C. Clarke 1982-es regényének adaptációja, és már önmagában is különleges, hiszen Hyams nemcsak írta és rendezte, hanem a film operatőre is volt. A 116 perces amerikai sci-fi így egy egységes vizuális és narratív koncepciót képvisel, amely a hidegháborús feszültséget és a tudományos kíváncsiságot egyaránt középpontba állítja.

A szereplőgárda kifejezetten erős: a főszerepet Roy Scheider alakítja Dr. Heywood Floydként, mellette pedig olyan színészek tűnnek fel, mint John Lithgow, Helen Mirren, Bob Balaban, Keir Dullea és Douglas Rain, aki ismét HAL 9000 hangját adja. A film külön érdekessége, hogy amerikai és szovjet karakterek együttműködését mutatja be egy olyan időszakban, amikor a valóságban a két nagyhatalom között feszült politikai légkör uralkodott.

A produkció költségvetése 28 millió dollár volt, ami a kor sci-fi filmjeihez mérten jelentős összegnek számított. A befektetés azonban csak részben térült meg: a film 40,4 millió dolláros észak‑amerikai bevételt ért el, és nem rendelkezik hivatalos nemzetközi bevételi adattal, így a teljes világszintű bevétel is ennyi maradt. Bár nem lett kasszasiker, a kritikusok és a sci-fi rajongók körében idővel kultikus státuszt vívott ki.

A film technikai megoldásai külön figyelmet érdemelnek. Hyams a korszak egyik legmodernebb vizuális effektusrendszerét alkalmazta, amelyben a makettek, az optikai trükkök és a számítógépes grafika korai formái egyaránt szerepet kaptak. A Jupiter és az Europa ábrázolása a 80-as évek sci-fi látványvilágának csúcsát képviselte, és a film több ponton is igyekezett tudományosan hiteles maradni, Clarke eredeti elképzeléseihez hűen.

A látványvilágot tovább erősítette David Shire zenéje, amely egyszerre teremtett feszültséget és misztikumot. A film atmoszférája így sokkal földhözragadtabb és realisztikusabb lett, mint Kubrick filozofikusabb megközelítése, ami miatt a 2010 gyakran a „racionálisabb testvérfilm” jelzőt kapja a kritikusoktól.

A történet középpontjában egy amerikai-szovjet közös űrexpedíció áll, amely a Jupiterhez indul, hogy kiderítse, mi történt a Discovery űrhajóval és HAL 9000-rel. A film erősen épít a politikai allegóriára: a két nagyhatalom közötti feszültség a Földön háborúval fenyeget, miközben az űrben kénytelenek együttműködni. Ez a kettősség adja a film egyik legnagyobb erejét.

Összességében a 2010 – A kapcsolat éve egy olyan sci-fi, amely nem próbálja megismételni Kubrick zsenialitását, hanem saját úton jár: tudományos pontosságra törekvő, politikailag feszült, látványos és emberi történetet mesél el. Bár bevételileg nem lett kiugró siker, mára a műfaj egyik fontos darabjának számít, amely méltó módon bővíti az Űrodüsszeia univerzumát.