A Collider szerint ez különösen igaz Joe Barton munkáira: a Giri/Haji 100%-os Rotten Tomatoes‑értékelést ért el, a 2024 végén bemutatott Fekete galamb pedig 92%-on áll. A két siker között azonban készült egy olyan sci-fi sorozat is, amely a Netflixre kerülve vált igazán ismertté — annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban már két évad után elkaszálták.

Ez a sorozat a The Lazarus Project, mely 2022-ben indult a brit Sky Max csatornán, és már akkor tökéletes Rotten Tomatoes‑pontszámot szerzett. Az Egyesült Államokban 2023-ban a TNT mutatta be, de csak a Netflix 2024-es nyári premierje után robbant be igazán a köztudatba, gyorsan felkúszva a TOP-10-be.

A sorozat „a nagyívű sci-fi elemeket – például az időutazást – mélyen emberi karakterdrámával ötvözi”, és emiatt a Dark, a Counterpart vagy az Edge of Tomorrow rajongóinak is kötelező darab.

Időhurkok, morális dilemmák és egy átlagember

A két évadot és összesen 16 epizódot felölelő sorozat főhőse George (Paapa Essiedu), aki éppen most házasodott össze álmai nőjével, Sarah-val (Charly Clive), és első gyermeküket várják. Egy nap azonban George egy globális járvány közepén találja magát — majd hirtelen hat hónappal korábban ébred, és ő az egyetlen, aki emlékszik a történtekre.

A sorozat már az első percekben felállítja a sci-fi alapkérdést, de mindezt mélyen emberi tétre helyezi. A Collider szerint a történet „Groundhog Day- vagy Edge of Tomorrow‑szerű újraindulásként indul, de gyorsan tovább mélyül”, amikor George találkozik Archie-val (Anjli Mohindra), aki beszervezi a titkos Lazarus Project szervezetbe.

A csoport állítása szerint „számtalanszor megmentették már a világot”, visszatekerve az időt nukleáris csapások, világjárványok — köztük a gyors COVID‑19 vakcina kifejlesztésének — és más, civilizációt fenyegető események után. George különleges képessége, hogy emlékszik a korábbi idővonalakra, így felbecsülhetetlen értékű taggá válik.

Ám hamar kiderül: az idő visszatekerése óriási áldozatokkal jár. A világ csak egy fix pontra állítható vissza, így minden kapcsolat, minden fejlődés, minden öröm és veszteség, ami az adott pont után történt, örökre eltűnik. Csak a Lazarus ügynökei őrzik meg emlékeiket — és ezzel együtt a traumáikat.

A sci-fi mögött húzódó emberi dráma teszi igazán különlegessé

A sorozat nemcsak az időhurkok logikájával játszik, hanem mély morális kérdéseket is feltesz:

• Ki döntheti el, melyik idővonal maradjon meg?
• Mekkora személyes veszteség igazolható a „nagyobb jó” érdekében?
• Meddig lehet újraélni ugyanazokat a hónapokat anélkül, hogy az ember összeomlana?

A Collider szerint a sorozat „éles írással és visszafogott, mégis erőteljes drámai eszközökkel vizsgálja a szabad akarat, az áldozathozatal és az isteni szerep etikai kérdéseit”.

Paapa Essiedu alakítása külön kiemelést kap: George nem hősies időutazóként reagál a helyzetre, hanem úgy, ahogy egy átlagember tenné — pánikkal, kétségbeeséssel, majd megszállottsággal, miközben próbálja megvédeni szeretteit. Essiedu „nyers sebezhetőséggel” játssza a szerepet, amelytől a sorozat érzelmi súlya még erősebbé válik.

A mellékszereplők — Anjli Mohindra (Archie), Caroline Quentin (Wes) és Charley Clive (Sarah) — mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet egyszerre legyen világméretű és intim, apokaliptikus és hétköznapi.

Miért maradt mégis alulértékelt?

A sorozat tökéletes Rotten Tomatoes‑pontszáma ellenére a brit csatorna két évad után elkaszálta, és csak a Netflix hozta meg számára a megérdemelt nemzetközi figyelmet. A Collider szerint a The Lazarus Project „a modern televíziós sci-fi egyik legjobb formáját képviseli”, mégis sokan nem hallottak róla. Ami számunkra különösen sajnálatos, az az, hogy a Netflix magyarországi kínálatában jelenleg nem érhető el a sorozat, de ez a jövőben még változhat.