A kritikusok többsége propagandafilmnek tartotta, amely a vietnámi háború idején próbálta meggyőzni az amerikai közvéleményt a konfliktus szükségességéről. Roger Ebert például „nulla csillagot adott rá, sértőnek és közhelyesnek nevezve”, míg a közönség gúnyolta a hírhedt záróképet, amelyen a nap keleten nyugszik.

John Wayne személyes célja az volt, hogy olyan filmet készítsen, amely „hazafias hozzáállásra inspirál”. A stúdiók vonakodása ellenére a Fehér Ház támogatását is megszerezte, így a produkció példátlan katonai segítséget kapott. A védelmi minisztérium nem csupán járműveket biztosított, hanem teljes infrastruktúrát: valódi UH-1 Huey helikoptereket, C-130-as szállítógépeket és kísérleti fegyvereket.

A forgatás helyszínén, a georgiai Fort Benningben a hadsereg segítségével egy teljesen funkcionális előretolt bázist építettek, árkokkal, szögesdróttal és aknavetőállásokkal. A díszlet olyan taktikai pontossággal készült, hogy a film befejezése után az amerikai hadsereg nem bontotta le, hanem éveken át kiképzési célokra használta.

A látvány és a technikai részletek

A film központi jelenete a Camp A-107 védelme, amely részletesen bemutatja a belső és külső védelmi vonalakat, és az aknavetőállásokat. A harc során alkalmazott világító rakéták vizuális hatása később más háborús filmekben is visszaköszönt.

Különösen emlékezetes az AC-47-es „Puff the Magic Dragon” fegyveres repülőgép bemutatása, amely percenként több ezer lövedéket tudott kilőni. A film második felében pedig a CIA által használt Fulton Surface-to-Air Recovery System („Skyhook”) részletes bemutatása látható, amelyben egy ballon segítségével emelnek ki katonát a földről repülőgéppel – mindezt valós eszközökkel és kaszkadőrökkel rögzítve.

A film öröksége

A The Green Berets 21,7 millió dolláros bevételt hozott, ám a kritikai visszhang olyan erős volt, hogy gyakorlatilag egy évtizedre megölte a háborús filmek műfaját. Francis Ford Coppola Apokalipszis most és Oliver Stone Szakasz című filmjei kifejezetten a Wayne-féle idealizált háborúkép ellenében születtek, bemutatva a sárban, káoszban és erkölcsi válságban zajló valóságot – emeli ki a CBR.

A film egyik pozitívuma George Takei szereplése volt, aki Captain Nim dél-vietnámi tisztet alakította. Bár karaktere kompetens és egyenrangú az amerikai katonákkal, a film mégis az amerikai külpolitika szócsövévé tette, ezzel elveszítve kulturális önállóságát. Az „naplemente keleten” jelenet pedig a film kudarcának szimbólumává vált: nem pusztán technikai hibaként, hanem metaforaként, amely megmutatta, hogy a készítők inkább a mítoszt akarták elmesélni, mint a valóságot.

John Wayne filmje politikailag nehézkes, történelmileg pontatlan és földrajzilag zavaros alkotás, amely a vietnámi háborút egy western kereteibe próbálta szorítani. Mégis, technikai megvalósítása és a katonai eszközök részletes bemutatása miatt a filmtörténet egyik legfontosabb háborús filmjeként maradt fenn – nem mint követendő példa, hanem mint intő tanulság.