A színész Phillipet alakítja, egy Tokióban élő amerikai színészt, aki bérbe adott érzelmi élmények révén segít ügyfeleinek: olykor apapótlék, máskor legjobb barát, vagy egyszerűen csak egy megnyugtató jelenlét nehéz pillanatokban. A történet könnyen válhatott volna túlzottan szentimentálissá vagy öncélúan különccé, ám Fraser jelenléte miatt „valami melegebbé és földhözragadtabbá” válik.

A színész az Kőbunkó és a A múmia nyitott szívű humorából, valamint az A bálna Oscar-díjas alakításából merítve olyan őszinteséget hoz, amely valódi érzelmi súlyt ad a filmnek. A kritika szerint Fraser mindig is „lebilincselő, természetes melegséget” sugárzott, amely miatt a közönség ösztönösen meglágyul, amikor a vásznon feltűnik.

Nemcsak szerethető, hanem megbízható is, és a film teljes érzelmi logikája erre a minőségre épül. „A filmnek soha nem kell megmagyaráznia, miért bérelnének fel emberek valakit, hogy eljátssza legmélyebb és legszomorúbb pillanataikat; Fraserrel a szerepben ez magától értetődő.” – írja a Collider.

Phillip nem cinikus, nem jelmezbe bújt előadó, hanem valóban kedveli ügyfeleit, és segíteni akar nekik abban, hogy láthatónak érezzék magukat. Ez az a fajta jóság, amely Fraser legjobb filmjeit jellemzi, és amely miatt idegenek is képesek rábízni legsebezhetőbb pillanataikat.

Az érzelmi jelenlét ereje

Phillip nem bonyolult szerepeket ölt magára, hanem pusztán jelenlétet kínál. Fraser „a kapcsolat érzelmi munkáját közelíti meg ösztönös eleganciával”. A kritika párhuzamot von a Scrubs sorozatban nyújtott alakításával, ahol Benként, a rákos betegként mutatta meg, mennyire mélyen érezheti a közönség egy olyan ember hiányát, akinek a jelenléte számít. A Bérelt család-ban ennek fordítottját adja: azt, hogy mennyi gyógyulás fakadhat abból, ha valaki egyszerűen ott van.

A rendező visszafogott megközelítése

A filmet Hikari rendezte, aki korábban a Netflix Balhé sorozatával mutatta meg, hogyan lehet emberi interakciókat intenzíven ábrázolni. Itt azonban tudatosan kerüli a túlzott érzelmi kényszert: „egyszerűen figyeli Phillipet, ahogy hallgat, és hagyja, hogy ezeknek a pillanatoknak az őszintesége vigye a filmet.”

A kritika szerint a film őszintébbnek hat, mint Fraser korábbi, érzelmi manipulációval terhelt szerepei, például A bálna vagy a Ütközések. Nincsenek nagy szónoklatok, nincsenek mesterséges katarzisok – a dráma abból fakad, hogy Phillip valóban látja ügyfeleit, és ez etikai kérdéseket vet fel az érzelmi közelség áruba bocsátásáról.

Fraser pályafutása során számos újrakezdést, éles váltást, eltűnést és diadalmas visszatérést élt meg, ám most olyan szerepet talált, amely pontosan megmutatja, miért hiányolták őt a közönség tagjai. A Bérelt család teret ad neki arra, hogy gyengéd legyen anélkül, hogy szentimentálisnak hatna, illetve nyitott, hogy naivnak tűnne, valamint megindító anélkül, hogy figyelmet követelne. Ez egy gyönyörűen megkomponált alakítás, amely emlékeztet arra az egyedülálló vonzerőre, amit Fraser évtizedek óta hordoz magában. A magyarországi premier február első hetében esedékes a mozikban.