A rendező Guillermo del Toro volt, aki saját forgatókönyvet írt Peter Briggs közreműködésével. A produkciót a Revolution Studios és a Dark Horse Entertainment készítette, a forgalmazást pedig a Columbia Pictures végezte. A film költségvetése 60-66 millió dollár volt, a világbevétel pedig 99,8 millió dollár körül alakult.

Az amerikai piacon 59,6 millió dollárt hozott, míg a nemzetközi bevétel 40 millió dollár körül mozgott. Bár a bevétel nem volt kiemelkedő, a film vizuális stílusa és hangulata miatt hosszú távon kultikus státuszt szerzett. A főszerepet Ron Perlman játszotta, aki Hellboy karakterét életre keltve ikonikus alakítást nyújtott. Mellette Selma Blair (Liz Sherman), John Hurt (Trevor Bruttenholm professzor), Rupert Evans (John Myers), Jeffrey Tambor (Tom Manning) és Karel Roden (Grigori Rasputin) szerepeltek a filmben.

A sztoriban Hellboy a főszereplő, akit a németek idéznek meg a második világháború alatt, ám Bruttenholm professzor neveli fel, és a Paranormális Kutatási és Védelmi Hivatal (B.P.R.D.) ügynökeként a sötét erők ellen harcol. A filmben Hellboynak nemcsak démoni eredetével kell megküzdenie, hanem Rasputin és az őt segítő természetfeletti erők fenyegetésével is.

Egy igazán remek sci-fi

Hellboy figurája kettős: egyszerre démoni külsejű, de emberi szívű hős, aki Liz Shermannel való kapcsolatában mutatja meg sebezhetőségét. Liz pirokinetikus képességei és belső vívódása fontos érzelmi szálat adnak a történethez. Bruttenholm professzor Hellboy apjaként jelenik meg, aki irányt mutat neki, míg Myers ügynök a nézők szemszögét képviseli, bevezetve őket a B.P.R.D. világába.

A sci-fi vegyes, de többnyire pozitív kritikákat kapott. A látványvilág, a sötét hangulat és Perlman alakítása kiemelkedőnek számított, bár a bevétel nem érte el a nagy szuperhősfilmek szintjét. Ennek ellenére a Hellboy hozzájárult ahhoz, hogy Guillermo del Toro Hollywood egyik legelismertebb rendezőjévé váljon.

Az Apple TV-n futó Hellboy kultikus státusza a mai napig él, és 2008-ban folytatás készült (Hellboy II – Az Aranyhadsereg), ami még nagyobb költségvetéssel és látványvilággal építette tovább a történetet. A 2004-es film azonban az alap, ami megmutatta, hogy a képregény-adaptációk nemcsak akciódúsak, hanem érzelmileg is mélyek lehetnek.