„Apám oldalán csak három unokatestvérem van, és mindenki nagyon közel áll egymáshoz, de én soha nem éreztem, hogy befogadnának. Apám testvérei valójában nem tisztelik őt.” A lány felidézte, hogy nagynénjei gyakran kizárták az édesanyját a beszélgetésekből. „Anyám bement egy szobába, próbált csatlakozni, és pár perc múlva a többiek átmentek egy másik helyiségbe, és ott folytatták a beszélgetést.”

A családi döntésekből is rendre kihagyták a szüleit: „Elmondták a szomszédoknak, de nem a szüleimnek.” Ez különösen fájdalmas volt számára, hiszen apja fiatalon áldozatokat hozott testvéreiért: „Apám 20 éves volt, amikor az apja meghalt. Keményen dolgozott, hogy a testvérei tanulhassanak és megvalósíthassák az álmaikat.”

A bántó viselkedés a lány személyes tárgyaira is kiterjedt. Egy születésnap után az édesanyja elpakolta a maradék dekorációkat, de pár nappal később szétdobálva találta őket: „A nagynéném ott ült és pihent, mintha semmi sem történt volna. Nem akarta, hogy a dolgaim abban a ‘közös szekrényben’ legyenek.”

Az anya sokáig próbált kedves lenni

A lány elmondta, anyja sokáig próbált kedves lenni, ajándékokat vásárolt a sógornőinek, de egy alkalommal az egyiküknek adott dobozt a földön találta: „Anyám akkor abbahagyta a próbálkozást.” A tinédzser maga is gyakran kimaradt a közös programokból: „Egyszer, amikor nagyon fiatalok voltunk, elvitték az unokatestvéremet, engem pedig sírva hagytak ott. A szomszéd néni vigasztalt meg. A nagynénéim logikája az volt: ‘Nem tudunk két gyerekről gondoskodni.’”

A lány hozzátette, rokonai rendszeresen kritizálták a külsejét, miközben unokatestvérét telefonon, üzenetekben és közösségi médián keresztül folyamatosan keresték, őt viszont soha nem. „Nem látogatom őket sokat” – írta, hozzátéve, hogy emiatt újabb gúnyolódások érték.

Az egyik nagybátyja gyakran panaszkodott: „Figyelmen kívül hagy minket, soha nem látogat vagy beszél velünk.” Amikor az édesanyja felidézte, hogy egyszer sírva hagyták a lányt, ő így reagált: „Ne hozzuk fel a múltbeli dolgokat.” A lány szerint apját ugyanakkor a tágabb rokonság tiszteli: „Mindenről beszélnek vele, mert apám mindig segített mindenkinek.”

A történet megosztása után több kommentelő is támogatta a döntését. „A te döntésed, kivel akarsz kapcsolatban lenni az életedben. A DNS nem tesz családdá.” Egy másik tanácsa pedig így szólt: „Ne próbálkozz tovább, világossá tették, hogyan éreznek irántad, és ez az ő hibájuk, nem a tiéd. Töltsd az idődet azzal a nagyszerű apáddal, és segíts neki is figyelmen kívül hagyni őket. Ami a pletykáikat illeti, azt is hagyd figyelmen kívül. Az, hogy vér szerinti rokonok, nem jelenti azt, hogy család.” – idézte a People.