Egy várandós nő számolt be arról, hogy anyósa a születendő gyermekét „saját gyermekének” nevezte, és kijelentette: „El fogok menni, akár tetszik nektek, akár nem.” A nő részletesen leírta, hogy férjével régóta ismeri az anyóst, aki vallásos és különös hiedelmekkel él, ráadásul a múltban egy „nagyon drámai és csúnya válást” kezdeményezett, amikor fia nagykorúvá vált.

„Amióta ismerem, rendkívül vallásos, és azt hiszi, hogy hatalmas boszorkány. Mindkét szülője szélsőségesen nárcisztikus, és érzelmileg egyre inkább a férjemre támaszkodnak.” A pár eddig igyekezett határokat húzni, de az anyós gyakran megszegte ezeket. „Ennek ellenére minden rendben volt, amióta a férjemmel az ország másik felébe költöztünk a karrierünk miatt. Elfoglaltak voltunk az iskolában, majd a munkában, és szerencsére egyik szülő sem tett komoly erőfeszítést, hogy meglátogasson minket.”

A történet fordulópontja akkor jött el, amikor a pár bejelentette, hogy ismét gyermeket várnak. Az anyós reakciója sokkoló volt: „Azt mondta, hogy már tudta, ami furcsa volt. Majd csalódottságát fejezte ki, hogy ilyen későn tudta meg (23 hetesen), és bejelentette, hogy utazást tervez a szülés idejére, így ‘ott lesz’.” – idézte a People.

A férj jelezte a dolgot

A férj udvariasan jelezte, hogy nem szeretnének látogatókat a szülés körül és az első hetekben, de az anyós dühösen reagált: „Oh. Rendben. Akkor csak gyorsan beugrom.” A nő szerint a hívás innentől kellemetlen és passzív-agresszív megjegyzésekkel teli volt, például: „Nem hiszem el, hogy megvárattok, hogy találkozzak az én babámmal” és „Sokkol, hogy ilyen sokáig titokban tartottátok.”

A beszélgetés végén az anyós felemelte a hangját: „Rendben, hát amikor végre megengeditek, hogy meglátogassalak, készüljetek, mert jönni fogok. Meg fogom nézni a gyermekemet. Gyakran fogok látogatni, akár tetszik, akár nem. Aktív nagymama leszek, nem olyan, mint a ti nagymamátok. Ne aggódjatok, tudom, milyen elfoglaltak lesztek, ott leszek, amikor segítségre lesz szükségetek. És szükségetek lesz segítségre.” A nő hozzátette, az anyós nevetett a végén, mintha viccnek szánta volna, de ők „őszintén szólva szóhoz sem jutottak.”

„Dühös vagyok, hogy azt hiszi, így viselkedhet, szomorú, hogy a férjemnek ezt kell elviselnie, és fájdalmas, hogy valaki a gyermekemet a sajátjának nevezi. A hozzászólók támogatóak voltak, sokan határozott lépésekre buzdították a párt. „Sok szerencsét kívánok. Mondd meg az orvosnak, a bábának, a kórháznak, hogy nem lehet ott a szülésnél. Győződj meg róla, hogy nincs kulcsa a házatokhoz. Szereljetek kamerákat. Legyetek határozottak a határaitokban.” Egy másik hozzászóló pedig ezt írta: „Van kulcsa? Cseréljetek zárat, tegyetek fel kamerákat, és ne nyissatok neki ajtót, ha nem hívtátok meg.”