Wooley így emlékezett vissza a döntés pillanatára: „Régen meg kellett volna tennünk. Egy este csak egymásra néztünk, és azt mondtuk: ‘Összeházasodjunk?’ — és ennyi volt.” A pár 2010-ben találkozott először, majd 2022 karácsonyán újra egymásra talált. Eredetileg november 22-én tervezték az esküvőt, de Marsh állapotának romlása miatt előrébb hozták a dátumot. „Amikor hazajött, úgy éreztem, hogy a tünetei rosszabbodtak, ezért egyeztettem a hospice-szal, és megszerveztem az újbóli felvételét november 8-án. Az esküvőnk november 22-re volt tervezve, de úgy döntöttünk, előrébb hozzuk” – mondta Wooley.

A KHH munkatársai azonnal cselekedtek, hogy megvalósítsák a pár „álomesküvőjét”. A Terápia és Jólléti Központot virágokkal, szirmokkal és fehér szőnyeggel alakították át esküvői helyszínné, ahol egy fehér boltív alatt, színes rózsák díszítésében mondhatták ki az igent.

A hospice önkéntes lelkésze, Reverend David Clark különleges engedélyt szerzett a házasságkötéshez mindössze két nap alatt. „Öröm volt levezetni az esküvőjüket, és megtiszteltetés, hogy életük ilyen pillanatába bevontak. Nagyon sokat tanítottak nekem a szeretetről, a kitartásról és a gyengédségről” – mondta Clark.

Mindenki segített, aki csak tudott

A szervezéshez a közösség is hozzájárult: a dekorációt a Head Over Heels Venue Dressing biztosította ingyen, az ételeket és a tortát pedig a Sainsbury’s Stafford adományozta, míg a hospice konyhai dolgozói, Gary és Maxine gondoskodtak a „csúcsminőségű” esküvői reggeliről.

Wooley kiemelte, férje számára a hospice nyújtja a legnagyobb biztonságot: „Itt biztonságban érzi magát, és ellazul.” Háláját így fejezte ki: „Minden szeretetet és támogatást megkapok az ápolócsapattól. Semmi sem túl nagy kérés. Mindenkinek tudnia kell, milyen csodálatos hely ez… a támogatás egyszerűen hihetetlen!”

A KHH adománygyűjtési vezetője, Hannah Fahy hozzátette: „Az ilyen pillanatok gyönyörű emlékeztetők arra, mi teszi különlegessé a hospice-unkat. Ezek a pillanatok csak a közösség hihetetlen nagylelkűségének köszönhetők, hiszen adományok és jótékonysági gyűjtések teszik lehetővé a gondozásunk nagy részét.”