A Fennsíkok csavargója (High Plains Drifter) Clint Eastwood pályafutásának egyik meghatározó állomásának tekinthető, hiszen ez volt az első western, amit nemcsak főszereplőként, hanem rendezőként is jegyzett. A film 1973-ban került a mozikba, és a kritikusok szerint új irányt mutatott a műfajban, mivel a hagyományos western elemeket sötétebb, moralizáló hangvétellel ötvözte.

Eastwood a 60-as években Sergio Leone „spagettiwesterneiben” vált világhírűvé, majd 1971-ben rendezőként is bemutatkozott a Játszd le nekem a Mistyt! című thrillerrel. Mint azt említettük, a Fennsíkok csavargója volt az első western, amit saját rendezésében vitt vászonra, és ezzel megmutatta, hogy képes újraértelmezni a műfajt.

A költségvetés és Eastwood gázsija

A film gyártási költsége 5,5 millió dollár volt. Clint Eastwood ekkoriban már Hollywood egyik legkeresettebb sztárja volt, és a korabeli beszámolók szerint körülbelül 1 millió dolláros fizetést kapott a főszerepért, ami a 70-es években kiemelkedő összegnek számított.

A cselekmény egy titokzatos idegen (Eastwood) érkezésével kezdődik, aki egy korrupciótól sújtott bányászvárosban jelenik meg. A Stranger néven ismert alak igazságot szolgáltat, miközben a város lakói kénytelenek szembenézni múltjuk bűneivel. A film sötét tónusa és allegorikus elemei miatt sokan „revizionista westernként” sorolják be.

A film az amerikai mozikban 15,7 millió dollárt keresett, ami közel háromszorosa volt a gyártási költségnek. Ez a siker megerősítette Eastwood pozícióját nemcsak színészként, hanem rendezőként is. A film vegyes fogadtatásban részesült: egyes kritikusok dicsérték Eastwood bátor rendezői stílusát, mások viszont túlzottan erőszakosnak tartották. John Wayne például nyíltan bírálta a filmet, mivel szerinte Eastwood víziója nem felelt meg a klasszikus western értékeinek. Az IMDb-n a film jelenleg 7,4-es értékelést kapott több tízezer szavazat alapján.

A film a western hagyományos képi világát sötét, noir-szerű atmoszférával ötvözte. A Stranger figurája hős és antihős volt, ami új dimenziót adott a műfajnak. A kritikusok szerint Eastwood „állatias nyersességgel” és „csipkelődő humorral” formálta meg a karaktert, amely mély nyomot hagyott a nézőkben.