A férfi ugyanis elutasított egy állásajánlatot, ami ugyan kevesebbet fizetett volna, mint korábbi munkája, de biztos jövedelmet jelenthetne a családnak. „Óránként 19 dollárt (kb. 6 300 forint) keresek, ami nem sok, de el tud tartani minket, főleg mert rengeteget túlórázom.”

A férj két hónappal korábban veszítette el 90 000 dolláros (kb.30 millió forint) éves fizetéssel járó állását, és a feleség hangsúlyozta: „Nem csinált semmi rosszat, ami miatt elveszítette volna a munkáját.” A nő azonban egyre inkább megterhelve érezte magát, hiszen munkája fizikailag igénybe veszi: „Akár 16 órás, akár 8 órás műszakban dolgozom, utána még mindig nekem kell a vacsorát megoldanom és a házimunkát elvégeznem.”

A férj eközben otthon töltötte idejét: „Egész nap otthon van, elmegy az edzőterembe, és online jelentkezik állásokra.” – jegyezte meg a feleség, hozzátéve, hogy eleinte igyekezett nem éreztetni vele, mennyire nehéz számára a helyzet, de idővel egyre frusztráltabb lett.

Voltak fordítva is

A nő felidézte, amikor korábban ő volt munkanélküli, teljes mértékben átvette a háztartási feladatokat: „Én végeztem az összes házimunkát, főztem, takarítottam, mostam, készítettem neki ebédet, mindent. Nem hoztam haza pénzt, így ez volt a legjobb, amit tehettem.” Most viszont, hogy egyedül ő tartja el a családot, úgy érzi, férjének is hasonlóan kellene segítenie.

„Szeretem a férjemet, de kezdek neheztelni rá, amiért nem veszi figyelembe, hogy fáradt lehetek, és nem próbál segíteni.” Bár beszéltek a problémáról, a helyzet nem változott. „Megbeszéltük, és megígérte, hogy segít, de sosem teszi, vagy viccelődve mondja: ‘Ó, nekem kell főznöm, mert lusta vagyok.’” – írta, hozzátéve, hogy végül mindig ő végzi el a feladatokat. „Mentálisan kimerültem.”

A feszültség akkor tetőzött, amikor a férj végre kapott egy ajánlatot, ám az 60 000 dolláros (kb. 20 millió forint) fizetést kínált, ami 30 000-rel kevesebb volt korábbi bérénél. A nő így fogalmazott: „Sértőnek érzi ezt az ajánlatot.” Bár támogató akart lenni, és azt mondta: „Ne fogadd el, akkor is támogatni fogom a döntésedet.”, végül dühös lett, amikor férje ténylegesen visszautasította az állást: „Támogattam, hogy így tegyen, de rájöttem, mennyire mérges vagyok, hogy tényleg elutasította az ajánlatot.”

Amikor egy másik Reddit-felhasználó megkérdezte, beszélt-e férjével az érzéseiről, a nő bevallotta: „Az egyetlen dolog, amiről még nem beszéltünk, az az, hogy pontosan elmondjam neki, mit érzek amiatt, hogy visszautasította az állást.” Ez a kimondatlan feszültség továbbra is árnyékot vet kapcsolatukra.