A harag napjai 1967-ben került a mozikba, rendezője Tonino Valerii, aki korábban Sergio Leone asszisztenseként dolgozott. A film alapjául Rolf Becker (Ron Barker álnéven) regénye, a Der Tod ritt dienstags szolgált. A produkció olasz–nyugatnémet koprodukcióban készült, és a spagettiwestern aranykorának egyik fontos darabja lett.

A cselekmény az arizonai Clifton városában játszódik, ahol a lenézett árva, Scott Mary (Giuliano Gemma) találkozik a tapasztalt fegyverforgatóval, Frank Talbyval (Lee Van Cleef). Talby mentorává válik, megtanítja a fegyverhasználatra és a hatalom megszerzésére, ám a tanítvány és a mester közötti kapcsolat hamarosan elkerülhetetlen összecsapáshoz vezet. A film így nemcsak egy klasszikus bosszútörténet, hanem a hatalom és a tisztelet természetéről szóló parabola is.

A film legnagyobb vonzereje a két főszereplő párosa volt. Lee Van Cleef ekkorra már Leone filmjeinek (A Jó, a Rossz és a Csúf, Pár dollárral többért) köszönhetően a spagettiwestern egyik ikonikus alakja lett. Giuliano Gemma pedig az olasz közönség kedvence volt, aki több sikeres westernben bizonyította tehetségét. A mellékszerepekben olyan színészek tűntek fel, mint Walter Rilla és Christa Linder.

Jelentős volt a közönségsiker

A film zenéjét Riz Ortolani szerezte, aki a 60-as évek egyik legismertebb olasz filmzeneszerzője volt. Ortolani dallamai egyszerre teremtettek feszült és epikus hangulatot, hozzájárulva ahhoz, hogy a film kiemelkedjen a korszak számos hasonló westernje közül. A zene a mai napig a spagettiwestern-rajongók egyik kedvence.

A bemutató idején a film jelentős közönségsikert aratott, Olaszországban a bevétele meghaladta az 1,9 milliárd lírát, ami a korszakban kiemelkedő eredménynek számított. A kritikusok dicsérték a rendezést és a két főszereplő közötti dinamikát, bár néhányan a történetet kiszámíthatónak tartották. Az IMDb-n jelenleg 7,0 pont körüli értékelést tart, ami stabil rajongói bázist jelez.

A film Európában, és az Egyesült Államokban is forgalmazásra került, ahol Day of Anger címen mutatták be. Bár nem érte el Leone klasszikusainak kultikus státuszát, a spagettiwestern-rajongók körében máig nagyra értékelt darab. A kritikusok szerint Valerii munkája bizonyítja, hogy a műfaj nem kizárólag Leone és Corbucci nevéhez köthető.

A harag napjai mára a spagettiwestern egyik klasszikus darabjának számít, amelyet a műfaj rajongói rendszeresen újranéznek. A film nemcsak a fegyverforgatásról és a bosszúról szól, hanem a tanítvány és a mester közötti bonyolult viszonyról is, amely univerzális érvényű mondanivalót ad a történetnek. Forrás:Turner Classic Movies