A film alapjául James Bradley és Ron Powers 2000-ben megjelent könyve szolgált, ami Bradley apjának, John Bradley tengerészgyalogosnak a történetét is feldolgozta. John Bradley volt az egyik azon hat katona közül, akik 1945 februárjában kitűzték az amerikai zászlót Ivo Dzsimán, a Suribachi-hegy tetején. A fotó, mely ezt a pillanatot megörökítette, azonnal a háborús propaganda egyik legismertebb szimbólumává vált.

A produkció költségvetése 90 millió dollár volt, amiből Eastwood nagyszabású, realista háborús drámát készített. A forgatás több helyszínen zajlott: Izlandon rekonstruálták az Ivo Dzsima-i csata jeleneteit, míg Chicago és más amerikai városok szolgáltak a hazai jelenetek hátteréül. A film hossza 132 perc, és a Paramount Pictures forgalmazásában került a mozikba 2006. október 20-án.

A főszerepekben Ryan Phillippe (John Bradley), Jesse Bradford (Rene Gagnon) és Adam Beach (Ira Hayes) láthatók. A történet nemcsak a csata eseményeit mutatja be, hanem azt is, hogyan használták fel a túlélő katonákat a háború utáni propaganda részeként, miközben ők maguk súlyos lelki terheket cipeltek. A film egyik legerősebb üzenete, hogy a hősiesség és a valóság gyakran élesen elválik egymástól.

Két fontos háborús film

A film bevételei elmaradtak a várakozásoktól: világszerte 65,9 millió dollárt hozott, vagyis nem érte el a gyártási költség szintjét. Az Egyesült Államokban 33,6 millió dollárt keresett, míg a nemzetközi piacokon 32,1 millió dollárt. A kritikai fogadtatás ugyanakkor kedvező volt: a Rotten Tomatoes értékelése szerint a kritikusok több mint 70%-a pozitívan nyilatkozott a filmről, kiemelve Eastwood visszafogott, mégis erőteljes rendezői stílusát.

Clint Eastwood számára ez a film a második világháború témájában az első nagyjátékfilmes rendezése volt, amit rögtön követett a japán nézőpontot bemutató Levelek Ivo Dzsimáról. A rendező azért vállalkozott a kettős projektre, mert úgy vélte, a háború történetét csak akkor lehet teljes egészében megérteni, ha mindkét oldal szemszögéből elmesélik. Eastwood maga is a háború idején született (1930-ban), így generációs kötődése is volt a témához, és mindig is érdekelte, hogyan formálta a II. világháború az amerikai identitást.

A Dicsőség zászlaja hatása abban rejlik, hogy nem pusztán háborús filmként működik, hanem a hősiesség mítoszát és a propaganda erejét is vizsgálja. Bár pénzügyi szempontból nem lett siker, a kritikusok és a történészek szerint fontos mű, amely hozzájárult ahhoz, hogy a közönség árnyaltabb képet kapjon a háború emberi oldaláról.