A mindössze körülbelül 120 lakosú település ugyanis csak hajóval közelíthető meg, közúti összeköttetés nincs, így az utazás ide valóban a hétköznapi ritmusokból való fokozatos kiszakadást jelenti. „A falu két Guinness-rekordot is tart: az egyik Nagy-Britannia legelszigeteltebb falujáért, a másik pedig a legelszigeteltebb kocsma otthonáért.” – írja az Express.

Az Inverie-be vezető út általában a közeli Mallaig kikötőjéből indul, ahonnan egy utasszállító hajó körülbelül 30 perc alatt kel át a Loch Nevis vizén. A menetrend azonban korlátozott, és ha az időjárás miatt a Western Isles Cruises járatai nem közlekednek, nincs más mód a bejutásra vagy a kijutásra. Létezik egy alternatív útvonal is: egy hosszabb túraútvonal, ami a skót felföld zord terepén vezet keresztül, de ez komoly állóképességet és tájékozódási készséget igényel.

A mindennapok Inverie-ben az elszigeteltséghez igazodnak. Az ellátmányokat előre meg kell tervezni, a szállítás az időjárástól függ, és a mobilhálózat is gyakran akadozik. A helyiek azonban inkább az önállóságot hangsúlyozzák, mintsem a nehézségeket. A közösségi élet központja a The Old Forge nevű kocsma, ami hosszú ideig magántulajdonban volt, ám viták után a lakosok összefogtak, és közösen vásárolták meg. Ma közösségi üzemeltetésű intézmény, mely nemcsak ételt és italt kínál, hanem a helyi identitás és büszkeség szimbóluma is.

A kocsma gyakorlati funkciót is betölt: kisebb készleteket biztosít, hirdetőtáblaként szolgál, és a helyiek, valamint a túrázók számára információs központként működik. A faluban ezen kívül található általános iskola, posta, közösségi bolt, teázó és több vendégház is, amelyek a mindennapi élethez szükséges alapokat biztosítják.

A település egyik régi lakója, Jackie Robertson, aki 30 éve él Inverie-ben és korábban a The Old Forge tulajdonosa volt, a National Geographic-nak így nyilatkozott: „Lenyűgöző táj vesz körül minket – hatalmas terek, friss levegő, változó évszakok. És nagyon szerencsések vagyunk, hiszen teljes vadállomány él a küszöbünkön – vidrák, borzok, nyusztok, a vízben delfinek, sasok és fókák. Ez egy nagyon szimbiotikus kapcsolat a természettel és az állatokkal.”

A Knoydart-félsziget életét nagyban meghatározza a természet helyreállítására irányuló törekvés. A John Muir Trust évtizedek óta dolgozik azon, hogy a korábbi égetések és a juhok, valamint szarvasok túllegeltetése után újraélessze a területet. Fák telepítésével, a szarvasállomány szabályozásával és a természetes regeneráció ösztönzésével sikerült elérni, hogy olyan őshonos fajok, mint a nyír, a tölgy, a mogyoró, a berkenye és a skót fenyő visszatérjenek, fokozatosan javítva a biodiverzitást.