A félszemű Jack alapját Charles Neider regénye (The Authentic Death of Hendry Jones) adta, amit eredetileg Sam Peckinpah dolgozott át forgatókönyvvé. A Paramount Pictures Stanley Kubrickot szerette volna rendezőnek, de végül Marlon Brando vette át a feladatot, így ez lett az egyetlen film, amit a színész rendezett is.

A forgatás 1959-ben kezdődött, és a tervezettnél jóval tovább tartott, mivel Brando rengeteg felvételt készített, és gyakran órákig várta a megfelelő fényviszonyokat. A költségvetés körülbelül 6 millió dollár volt, ami akkoriban kiemelkedően magasnak hatott. Brando színészi gázsija a korabeli beszámolók szerint 1,25 millió dollár körül mozgott, mely a sztár státuszát is jelezte. A film végül az Egyesült Államokban és Kanadában 4,3 millió dollár bevételt ért el a mozikban, így pénzügyi szempontból nem hozta a várt sikert.

A kritikai visszajelzések vegyesek voltak. Brando eredeti, több mint ötórás változatát a Paramount jelentősen megvágta. A kritikusok egy része dicsérte a látványt és a színészi játékot, mások viszont túl hosszúnak és szétesettnek tartották a történetet.

Brando miatt is érdemes megnézni a filmet

A félszemű Jack azonban több szempontból is eltért a klasszikus westernektől. A film sokkal pesszimistább és pszichológiailag árnyaltabb volt, mint a John Wayne-féle hősöket felvonultató alkotások. A főhős, Rio (Brando) nem egyértelműen pozitív figura, hanem bosszú és árulás által vezérelt, összetett karakter. Ez a fajta morális szürkeség előrevetítette a későbbi, 60-as évek végi és 70-es évek eleji „antiklasszikus” westernek világát.

A filmben a mexikói színésznő, Pina Pellicer itt kapta első nagy amerikai szerepét, amiért díjat is nyert a San Sebastián-i filmfesztiválon. Karl Malden alakítása szintén kiemelkedő volt, hiszen a barátból árulóvá váló „Dad” Longworth figurája a western egyik legemlékezetesebb antihőse lett.

Ma a film kultikus státuszt élvez, mintsem kasszasikernek számítana, bár így is emlékezetes. Azoknak ajánlható, akik a klasszikus westernek mellett nyitottak a műfaj pszichológiai mélységeire, és kíváncsiak arra, hogyan látta Marlon Brando a vadnyugat világát – egyszerre romantikusan és kegyetlenül.