A Classic Movie Hub szerint a film gyártási költsége 3,8 millió dollár volt, ami a 60-as évek elején kiemelkedően magas összegnek számított. A forgatás 1962 tavaszán kezdődött, és több mint három hónapig tartott, főként Németország bajorországi területein, köztük a Füssen melletti erdőségekben és a Geiselgasteig stúdióban, München közelében.

A film egyik legnagyobb kihívása a hiteles díszlet megteremtése volt: a hadifogolytábort a valóságos Stalag Luft III mintájára építették fel, teljes egészében fából, a korabeli dokumentumok alapján. A produkció során több száz statisztát alkalmaztak, köztük német katonai egyenruhás szereplőket és hadifogoly figurákat. A díszlet mérete és részletessége miatt a forgatás során külön logisztikai csapat dolgozott a helyszíni koordináción.

A főszereplők közül Steve McQueen különleges feltételekkel vállalta el Hilts szerepét: csak akkor írta alá a szerződést, ha a forgatókönyv lehetőséget ad neki motoros jelenetekre. A híres motoros üldözést – ami a valós történetben nem szerepelt – kifejezetten McQueen kedvéért írták bele. Bár a híres kerítésugrást végül Bud Ekins, McQueen kaszkadőre hajtotta végre, a színész maga is megpróbálta a mutatványt, de elesett a próbán.

A forgatás során több konfliktus is felmerült: McQueen például késleltette a munkálatokat, mert elégedetlen volt a karaktere szerepével, és újraírást követelt. A stúdió végül engedett, és bővítette Hilts szerepét, hogy több akciójelenetet és dialógust kapjon.

Technikai szempontból a film előremutató megoldásokat alkalmazott: a Daniel L. Fapp által vezetett operatőri csapat Panavision kamerákat használt, amik akkoriban még újdonságnak számítottak. A film 172 perces játékideje és a többnyelvű dialógusok (angol, német, francia, orosz) szintén ritkaságnak számítottak a korszakban.

A film nemcsak kasszasiker lett – az Egyesült Államokban 11,7 millió dolláros bevételt ért el –, hanem technikai és narratív szempontból is mérföldkőnek számít. A részletes díszletek, a karakterek sokszínűsége és a feszült dramaturgia mind hozzájárultak ahhoz, hogy „A nagy szökés” máig a háborús filmek egyik etalonja maradjon.