A Hajnali mentőakció egyszerre háborús, drámai és életrajzi mű, amely a vietnámi háború idején lezuhant amerikai pilóta, Dieter Dengler valós történetét dolgozza fel. A Collider szerint „Herzog nem ment el a végletekig, mint például a Fitzcarraldo esetében, de a Hajnali mentőakció mégis földhözragadt és nyugtalanítóan hatékony abban, hogy átérezteti a nézővel a főhős kétségbeesését.”

A film „rendkívül feszült túlélőfilmként működik”, amiben Christian Bale nyújtja a főszerepet – szokásához híven teljes odaadással. Bale alakítása nemcsak hiteles, hanem mélyen emberi is, hiszen a történet középpontjában egyetlen ember küzdelme áll: a cél nem más, mint kijutni az ellenséges területről, miközben a természet és a katonai fenyegetés egyaránt folyamatos veszélyt jelent.

Herzog korábban már feldolgozta Dengler történetét a Kis Dieter repülni akar című dokumentumfilmjében. Így ez az alkotás szinte saját filmjének újraértelmezése, vagy pontosabban: egy már elmesélt történet más formában való adaptálása. „Szinte olyan, mintha a rendező saját filmjét készítette volna újra, más eszközökkel”.

A film atmoszférája szándékosan nyomasztó, és a túlélésért folytatott harc minden pillanatban jelen van. Herzog nem idealizálja a háborút, sőt, a Hajnali mentőakció éppen azzal válik hitelessé, hogy nem próbálja meg szépíteni a valóságot. A dzsungel, a fogság, a menekülés – mindezek a motívumok nemcsak fizikai, hanem mentális kihívásként is megjelennek a főhős számára.

Christian Bale alakítása azért is különösen emlékezetes, mert a színész nemcsak fizikailag készült fel a szerepre, hanem pszichológiailag is belehelyezkedett Dengler helyzetébe. „A Hajnali mentőakció rendkívül feszült túlélőfilmként működik, amely lézerpontosan egyetlen emberre és az ő küzdelmére fókuszál”.

A Hajnali mentőakció egy erős háborús film, és egy emberi történet, amely a túlélésről, a kitartásról és a reményről szól. Werner Herzog rendezése, Christian Bale alakítása és a valós eseményeken alapuló történet együtt olyan filmélményt nyújtanak, amely méltán sorolható az epikus alkotások közé – még akkor is, ha nem a klasszikus értelemben vett monumentális eposzról van szó.