A szökevény című film 1993-ban került a mozikba, és azóta is az egyik legemlékezetesebb akcióthrillerként tartják számon, amiben Harrison Ford egy ártatlanul megvádolt férfit alakít, aki kétségbeesett versenyfutásba kezd, hogy tisztázza magát. Bár nem ez volt az első alkalom, hogy Ford ilyen szerepben tűnt fel – gondoljunk csak a Ártatlanságra ítélve című filmre –, Andrew Davis rendezése és a feszült történetvezetés új szintre emelte a műfajt.

A film világszinten 368 875 760 dolláros bevételt ért el, amelyből 183 968 665 dollár az amerikai mozikból, 169 839 557 dollár pedig a nemzetközi piacokról származott. A produkció 44 millió dolláros költségvetéssel készült, így a bevétel több mint nyolcszorosan megtérült, ami kiemelkedő eredménynek számít a kilencvenes évek elején.

A történet alapját a 60-as években futó televíziós sorozat adta, amit Roy Huggins alkotott. A filmben Ford karaktere, Dr. Richard Kimble menekülni kényszerül, miközben próbálja megtalálni az igazi tettest a feleségével történtek után. A nyomában Tommy Lee Jones alakítja Samuel Gerard amerikai marsallt, akinek szereplése nemcsak a film egyik csúcspontja, hanem Oscar-díjat is hozott számára a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.

A film forgatása többek között Chicagóban és Észak-Karolinában zajlott, és a rendező Andrew Davis különös figyelmet fordított arra, hogy a városi környezet és a természetes fények hitelesen támogassák a történet feszültségét. A zenét James Newton Howard szerezte, aki finoman adagolta a drámai és akciódús elemeket, ezzel is erősítve a film atmoszféráját.

A film nemcsak a kritikusok körében aratott sikert – a Rotten Tomatoes-on 96%-os értékelést kapott –, hanem a közönség is rajongott érte. Az Apple TV-n i s nézhető film az IMDb-n 7,8-as pontszámmal szerepel, és a Metacritic is 87-es értékelést adott neki. A produkciót hét Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film kategóriában is, ami ritkaságnak számít egy televíziós sorozat alapján készült alkotás esetében.

Mára klasszikussá vált, és sokak szerint Harrison Ford egyik legjobb alakítása. A film olyan intenzitással és érzelmi mélységgel dolgozza fel az igazságkeresés témáját, hogy még ma is képes „lecsapni a távirányítót” az ember kezéből, ha épp belefut a televízióban.