Ivan Reitman, a Szellemirtók rendezője 1998-ban egy könnyedebb hangvételű, akcióval és romantikával átszőtt vígjátékkal jelentkezett, amiben Harrison Ford nemcsak színészi, hanem valódi pilótaként szerzett tapasztalatait is kamatoztathatta. A Hat nap, hét éjszaka című filmben Ford egy mogorva, szókimondó teherszállító pilótát alakít, aki egy New York-i divatmagazin szerkesztőjét (Anne Heche) szállítja Tahitire. Az út azonban nem várt fordulatot vesz, amikor egy heves vihar miatt egy lakatlan szigeten kényszerülnek landolni, ahol kénytelenek félretenni nézeteltéréseiket, hogy együtt találjanak kiutat – és talán egymásra is.

A film forgatókönyvét Michael Browning írta, a rendezői székben pedig Ivan Reitman ült, aki korábban már bizonyította, hogy képes a humor és az akció egyensúlyát megtalálni. A Hat nap, hét éjszaka esetében a trópusi környezet, a karakterek közötti feszültség és a túlélés motívuma adja a történet gerincét, miközben a romantikus szál sem marad el. A film egyik különlegessége, hogy Harrison Ford valóban rendelkezik pilótaengedéllyel, így több jelenetben saját maga vezette a repülőgépet, ami hitelesebbé tette a karakterét.

A film 1998. június 12-én került bemutatásra, és világszerte 164,8 millió amerikai dolláros bevételt ért el, szemben a 65–70 millió dolláros költségvetéssel. Ez a pénzügyi eredmény azt mutatja, hogy a közönség vevő volt a könnyed kalandokra és a sztárpáros dinamikájára. A filmben olyan ismert nevek is feltűnnek, mint David Schwimmer, Temuera Morrison és Jacqueline Obradors, akik mellékszerepeikben színesítik a történetet.

A kritikai fogadtatás vegyes volt: az IMDb-n 5,9-es, a Rotten Tomatoes-on 40%-os, a Metacritic-en pedig 51/100-as értékelést kapott. Bár a szakmai visszhang nem volt kiemelkedő, a film mégis megtalálta közönségét, különösen azok körében, akik a könnyed, egzotikus helyszínen játszódó romantikus kalandokat kedvelik. A film Hawaii szigetén, konkrétan Kauain forgott, amely a látványos tájképek révén jelentős vizuális vonzerőt biztosított.

A film, ami elérhető a Disney+ kínálatában, tehát nem vált korszakalkotó alkotássá, de a maga műfajában – akcióvígjátékként – megbízható szórakozást nyújtott. Harrison Ford és Anne Heche párosa működött, a történet pedig kellően feszes volt ahhoz, hogy a nézőt végig lekösse. A film azóta is gyakran szerepel a „trópusi kalandfilmek” toplistáin, és 2025-ben is érdemes újra megnézni, ha valaki egy könnyed, de karakterközpontú túlélőtörténetre vágyik.