A Gallipoli nemcsak egy realisztikus első világháborús film, hanem általánosságban is egy megrendítően hiteles és kísérteties háborús alkotás. A történet két ausztrál fiatalról szól, akik kalandvágyból és hazafias lelkesedésből csatlakoznak a hadsereghez, abban a hitben, hogy a háború izgalmas és hősies élmény lesz.

Azonban amikor megérkeznek a címadó Gallipoli-félszigetre, hamar ráébrednek, hogy a valóság egészen más: a katonai vezetés gyakorlatilag ágyútöltelékként kezeli őket, és a túlélés esélye minimális. A Collider szerint „a film egyszerű, de éppen ez a nyersség az, ami miatt a Gallipoli olyan erőteljesen hat.”

A film főszereplője Mel Gibson, aki a fiatal, idealista Archyt alakítja. Gibson alakítása érzékenyen mutatja be azt a belső átalakulást, amelyen a karakter keresztülmegy: a kezdeti lelkesedéstől a kiábránduláson át a teljes reményvesztettségig. A Gallipoli nem heroizálja a háborút, hanem annak legkegyetlenebb arcát tárja elénk, miközben a nézőt arra készteti, hogy újraértékelje a háborúval kapcsolatos történelmi narratívákat.

A film vizuális világa és ritmusa is hozzájárul a drámai hatáshoz: a lassan építkező cselekmény, a természetes fényekkel dolgozó operatőri munka és a visszafogott zene mind azt szolgálják, hogy a néző ne csak lássa, hanem érezze is a karakterek sorsát. „A tragikus hangvétel kétségtelen, de az, hogy a film nem kerüli el a tragédia intenzitását, teszi igazán szívszorítóvá.

A Gallipoli mára történelmi klasszikussá vált, ami az ausztrál nemzeti identitás szempontjából fontos, és globálisan is releváns üzenetet hordoz: a háború nem dicsőség, hanem emberi veszteség. A film 1981-es bemutatása óta több mint 11 millió dolláros bevételt ért el világszerte (mai árfolyamon kb. 4,1 milliárd forint), ami kiemelkedő eredmény egy történelmi dráma esetében.