A vezércsel főhőse, Beth Harmon (Anya Taylor-Joy) az 50-es és 60-as évek férfiak uralta sakkvilágában emelkedik fel, miután az árvaház pincéjében felfedezi a játékot. „Beth gyorsan rendkívüli tehetséget mutat, de útját személyes küzdelmek nehezítik, beleértve a függőséget és az érzelmi elszigeteltséget.”

A sorozat hét epizódja során a nézők tanúi lehetnek annak, ahogy Beth mentális egészsége és szerhasználata fokozatosan romlik, majd végül szembenéz gyermekkori traumáival, és megtanul bízni másokban – és önmagában. A Collider kiemeli, azonban a történet itt nem feltétlenül ér véget: „érdekes lenne látni, hogyan hat Beth életének következő szakaszára az, hogy szembenézett a múltjával.”

Egy második évad lehetőséget adna arra, hogy a sorozat tovább mélyítse Beth karakterét, és bemutassa, hogyan tudja kamatoztatni sakktehetségét felnőttként – akár tanárként, akár mentorként, vagy egy újabb versenyzői kihívásban. Ugyanakkor a lap azt is felveti, hogy A vezércsel egy újabb példája lehetne azoknak a minisorozatoknak, amelyek kiváló színészi alakításokkal antológiasorozattá alakulhatnak.”

Ebben a formátumban a második évad már nem Beth történetét folytatná, hanem hasonló tematikát dolgozna fel egy másik karakteren keresztül. „Egy új évad bemutathatná például egy matematikai csodagyerek küzdelmeit, aki a gyakran könyörtelen akadémiai világban próbál boldogulni, miközben személyes traumáival is meg kell küzdenie.” Ez a megközelítés lehetőséget adna arra, hogy a sorozat továbbra is a zsenialitás és a mentális egészség határterületeit vizsgálja, új nézőpontból.

Bár a minisorozat önmagában is kerek és lezárt történetként működik, a Collider szerint „egy második évad – akár folytatásként, akár antológiaformában – új rétegeket adhatna a sorozat által felvetett kérdésekhez.” A döntés végső soron a készítők kezében van, de az biztos, hogy a sorozat öröksége már most is jelentős hatást gyakorolt a kortárs televíziózásra. Aki még nem látta a minisorozatot, az a Netflixen elérheti.