A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) máig a western műfaj csúcspontjának számít, ami Sergio Leone rendezésében, Clint Eastwood, Eli Wallach és Lee Van Cleef főszereplésével vált filmtörténeti mérföldkővé „Ennio Morricone időtlen és mindenütt jelenlévő zenéjével, lenyűgöző látványvilágával, kivételes alakításaival és a kapzsiságot középpontba állító történetével a Jó, a Rossz és a Csúf minden idők legnagyobb westernje.” – írja a Collider.

A film középpontjában a „Blondie” (Clint Eastwood) és a ravasz Tuco (Eli Wallach) közötti kényes szövetség áll, akik mindketten ismerik a Konföderáció aranykincsének hollétére vonatkozó titok felét. Eközben a könyörtelen bérgyilkos, Angel Eyes (Lee Van Cleef) is a nyomukban jár, hogy megszerezze a kincset.

A film mesterműként vonult be a filmtörténetbe, hiszen Leone rendezése minden eszközt bevetett, hogy a nézőt teljesen bevonja a Vadnyugat világába. „A film a moziélmény mesterműve, ami a szélesvásznú operatőri munkától a tempón és a zenén át mindent felhasznál, hogy magával ragadja a nézőt a régi Nyugat árulásokkal és kapzsisággal teli világába” Nemcsak komor és feszült, hanem szórakoztató is, hiszen Eastwood és Wallach komikus kémiája külön élményt nyújt, miközben karaktereik folyamatosan próbálják kijátszani egymást.

1,2 millió dollárból készült

A produkció költségvetése körülbelül 1,2 millió dollár volt, amihez képest hatalmas sikert aratott: az Egyesült Államokban több mint 6 millió dolláros bevételt ért el, világszerte pedig a spagettiwesternek egyik legjövedelmezőbb darabjává vált. A film azóta is a műfaj egyik legnagyobb hatású alkotása, amely Clint Eastwoodot végleg a nemzetközi sztárok közé emelte.

A film csúcspontja a legendás hármas párbaj-jelenet, amelyet a filmtörténet egyik legnagyobb jeleneteként tartanak számon: „A film egyike a valaha leforgatott legnagyobb jelenetekkel zárul, és még mindig az egyik legkiválóbbként tisztelik a filmtörténetben.” Ez a finálé nemcsak Leone rendezői stílusának esszenciája, hanem Morricone zenéjének köszönhetően a popkultúra egyik legtöbbet idézett pillanata is lett.

Érdekesség, hogy a film forgatását Spanyolországban, Almería sivatagos vidékein és a Sad Hill temetőben rögzítették, amit kifejezetten a produkció kedvéért építettek fel. A temetőt évtizedekkel később rajongók állították helyre, és ma is zarándokhelynek számít a westernrajongók körében.