A Gravitáció (2013) a 2010-es évek egyik legkiemelkedőbb sci-fi filmje, ami nemcsak a világűrt használja díszletként, hanem szinte önálló szereplőként jeleníti meg azt. Alfonso Cuarón rendezése és Emmanuel Lubezki operatőri munkája olyan vizuális élményt teremtett, amely a mai napig meghatározó a filmművészetben.

A történet középpontjában Ryan Stone űrhajós (Sandra Bullock) áll, aki első űrmisszióján vesz részt, ám egy váratlan katasztrófa következtében az életéért kell küzdenie. „A Gravitáció a 2010-es évek egyik legjobb sci-fi filmje, amely a világűrt nemcsak helyszínként, hanem szinte önálló karakterként használja.” – jegyzi meg a Collider. A filmben Bullock alakítása különösen emlékezetes, hiszen karakterét teljesen lebontja, majd szinte a semmiből építi újra, miközben űrsétákat hajt végre, egyik űrállomásról a másikra ugrik, és próbálja elkerülni a repülő törmelékeket.

„Bullock nyers erejű alakítást nyújt, dekonstruálja a karakterét, majd szinte a nulláról építi újra.” Ez a folyamat nemcsak fizikai, hanem lelki újjászületést is jelent, amely a film egyik legfontosabb üzenetévé válik. A nézők így nem csupán egy túlélőtörténetet látnak, hanem egy emberi sors mélyreható átalakulását is.

A Gravitáció legnagyobb erényei közé tartozik Alfonso Cuarón rendezése és Emmanuel Lubezki operatőri munkája. A Collider szerint „a film nagyon hosszú beállításokat használ, amelyeket úgy vágnak össze, hogy az az érzésünk támadjon: minden szinte valós időben történik. Az eredmény egy lenyűgöző, karakterközpontú történet, lélegzetelállító vizualitással és páratlan beleélhetőséggel.” Ez a technikai megoldás tette a filmet igazán egyedivé, hiszen a nézők szinte maguk is az űrben érezhették magukat.

A film nemcsak a közönséget nyűgözte le, hanem a szakmát is: a Gravitáció hét Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb rendezésért járót Alfonso Cuarónnak és a legjobb operatőri díjat Emmanuel Lubezkinek, Sandra Bullock pedig a legjobb női főszereplő kategóriában kapott jelölést. A produkció világszerte hatalmas bevételt ért el, több mint 723 millió dollárt hozott a mozikban, miközben a költségvetése körülbelül 100 millió dollár volt.

A Gravitáció máig az egyik legnagyobb hatású sci-fi filmként él a köztudatban, amely egyszerre nyújtott technikai bravúrt és mély emberi drámát. A Collider összegzése szerint a film nemcsak a látvány miatt marad emlékezetes, hanem azért is, mert „valójában egy újjászülető nőt látunk a vásznon”. Ez a kettősség – a vizuális forradalom és a személyes történet – biztosította a film helyét a modern filmtörténet legfontosabb alkotásai között.