A Dumb és Dumber – Dilibogyók (1994) a ’90-es évek egyik legikonikusabb vígjátéka, ami bebizonyította, a butaság is lehet művészet, és a mai napig idézett poénjai révén kultikus státuszt ért el. „Ez a film két barát történetét követi, akik bebizonyítják, hogy a butaság lehet művészet és a tökéletes szikra a vígjátékhoz. Jim Carrey és Jeff Daniels alakítják Lloyd Christmast és Harry Dunne-t, két együgyű barátot, akik egy elveszett aktatáska visszajuttatásának nemes küldetésében hisznek, miközben országos kalamajkába keverednek.”

A történet egyszerű, mégis végtelenül szórakoztató, hiszen a két főhős útja abszurd kitérőkkel és felejthetetlen egysorosokkal van tele, amelyek immár harminc éve idézhetők. Jim Carrey a ’90-es évek közepére már komoly hírnevet szerzett „gumiarcú” komédiájával, de ez a film végleg bebetonozta helyét a vígjáték műfajában. „Olyan hihetően adja elő karakterét, hogy nincs más választásod, mint nevetni.” – írta a Collider. Jeff Daniels pedig, aki korábban inkább komoly szerepeiről volt ismert, teljesen átadta magát Harry figurájának, és bebizonyította, hogy képes Carrey energiáját jelenetről jelenetre felvenni.

A két színész együtt alkotta meg a filmtörténet egyik legikonikusabb komikus párosát. „Együtt az egyik legikonikusabb vígjátéki duót hozták létre, amelyet valaha vászonra vittek.” A Farrelly testvérek rendezése pedig nem ismert kompromisszumot: vállaltan építettek a túlzó, sokszor gusztustalan poénokra és a teljesen abszurd helyzetekre, amelyek miatt a film még ma is frissnek hat.

A Dumb és Dumber kritikai és óriási pénzügyi siker is volt. A 17 millió dolláros költségvetésből készült film világszerte 247,3 millió dolláros bevételt ért el, ami több mint tizennégyszerese a gyártási költségnek. Az Egyesült Államokban 127 millió dollárt, míg nemzetközileg több mint 119 millió dollárt hozott, ezzel a korszak egyik legsikeresebb vígjátékává vált.

A film öröksége máig él: a poénok, a karakterek és a szállóigévé vált mondatok a popkultúra részévé váltak. A Dumb és Dumber bebizonyította, hogy a „butaság” is lehet időtálló humorforrás, ha azt két ennyire elkötelezett színész és egy merész rendezőpáros viszi vászonra.