Steven Spielberg filmje a kaliforniai kertvárosban élő tízéves Elliott történetét meséli el, aki apja hiányával küzdve magányosan éli mindennapjait. Élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor a család fészerében rábukkan egy földön rekedt idegenre. A fiú és az általa E.T.-nek nevezett lény között különleges barátság szövődik, amely hamarosan versenyfutássá válik az idővel, hiszen Elliott mindent megtesz azért, hogy segítse új barátját kapcsolatba lépni saját fajtájával, mielőtt a kormány emberei elfognák.

„Az E.T., a földönkívüli csak jobb lesz az idő múlásával, és ebben hatalmas szerepe van Henry Thomas hihetetlen alakításának, aki a tízéves Elliottot formálta meg.” A film varázslatos és izgalmas kalandra hívja a nézőt, de mindezt Thomas áttörő játéka teszi igazán hitelessé.

A barátság ábrázolása különösen erős, hiszen a Collider kiemeli: „Elliott és E.T. barátsága őszintének és szívmelengetőnek hat, annak ellenére, hogy Thomas valójában egy bábuval játszott együtt a forgatáson.” A fiatal színész olyan mélységet adott karakterének, amely a film érzelmi csúcspontján teljesen átadja a történet üzenetét a barátságról, a csodáról és a veszteségről.

A sci-fi elemek ugyan meghatározóak, a film lényege ennél sokkal egyszerűbb és univerzálisabb. „Az E.T., a földönkívüli egy egyszerű, egyetemes történet a szeretetről, annak megtanulásáról, majd az elengedésről.” Ez az őszinteség az oka annak, hogy a film időtálló maradt, és több mint negyven évvel a bemutató után is mélyen rezonál a közönséggel.

Henry Thomas alakítása tehát nem csupán egy gyerekszínész kiemelkedő teljesítménye volt, hanem egy olyan érzelmi alapot adott a filmnek, amely nélkül Spielberg klasszikusa nem vált volna a filmtörténet egyik legmeghatározóbb darabjává. A Collider összegzése szerint éppen ez a hitelesség és érzelmi mélység az, ami miatt az E.T. máig a mozi egyik legszebb példája a szeretet és a barátság erejéről.