John McTiernan rendezése Michael Crichton Eaters of the Dead című regényén alapult, ami lazán a Beowulf történetét ötvözte Ahmad ibn Fadlán arab követ feljegyzéseivel. A 13. harcos egyik legismertebb idézete – „Íme, ott látom apámat. Íme, ott látom anyámat, nővéreimet és testvéreimet.” – jól mutatja, hogy a készítők eredetileg egy komor, epikus hangulatú alkotást szerettek volna létrehozni. A végeredmény azonban messze elmaradt a várakozásoktól.

A produkció költségvetése a folyamatos újraforgatások és csúszások miatt 160 millió dollár fölé emelkedett, miközben az összbevétel mindössze 61 millió dollár lett. Ez a hatalmas aránytalanság tette a filmet a korszak egyik legnagyobb pénzügyi kudarcaivá. A főszerepben Antonio Banderas látható, aki egy száműzött arab követet alakít, aki északi harcosokhoz csatlakozik. Bár alakítása kiválónak mondható, a kritikusok szerint a történetvezetés zavaros, a mellékszereplők kidolgozatlanok, és a tét sem vált igazán átélhetővé.

A kulisszák mögött sem volt minden rendben: a hírek szerint Michael Crichton maga is átvette a rendezést bizonyos jeleneteknél, ami tovább növelte a káoszt. Bár a látványvilág és a díszletek sokak szerint erősek voltak, a film végül nem találta meg saját identitását, és „összeroppant a saját súlya alatt”. Ez a kettősség – a grandiózus ambíció és a gyenge megvalósítás – tette a filmet a filmtörténet egyik tanulságos példájává.

Érdekesség, a bukás ellenére az évek során kialakult körülötte egyfajta kultusz. A rajongók egy része ma is értékeli a film atmoszféráját, a harci jeleneteket és a különleges történelmi környezetet. Bár a kritikai fogadtatás vegyes maradt, a közönség egy része újra és újra felfedezi magának a filmet, amely így sajátos másodlagos életet nyert.

Összességében A 13. harcos példája jól mutatja, hogy a hatalmas költségvetés és a nagy nevek sem garantálják a sikert. A film egyszerre lett a hollywoodi túlzott ambíciók szimbóluma és egy olyan alkotás, amely a maga hibáival együtt is képes volt rajongói bázist kiépíteni.