A történet, a zene és a karakterek együttese olyan erővel ragadta magával a nézőket, hogy a film három évtized múltán is a stúdió egyik legnagyobb klasszikusának számít. „Sokunk számára az Oroszlánkirály nem csupán egy film volt; ez volt a gyerekkorunk. Valami, ami velünk maradt, és újra meg újra összetörte a szívünket gyerekként.” – írja a Collider. A történet középpontjában Simba (Matthew Broderick) áll, a fiatal oroszlán, aki elveszíti apját, haragjában elmenekül, majd végül szembe kell néznie múltjával, hogy elfoglalja helyét a királyként.

„Ő inspiráció volt arra, hogy harcoljunk, reménykedjünk, és egyfajta hős volt a gyerekek számára.” Simba fejlődéstörténete nemcsak a gyerekeknek adott példát, hanem minden korosztály számára üzenetet hordozott a felelősségvállalásról és a bátorságról.

A Disney addig soha nem mert ennyire merész lenni. „Mufasa (James Earl Jones) halála minden gyereket sokkolt, és arra kényszerített bennünket, hogy a gyász feldolgozásával szembesüljünk olyan módon, ahogy azt korábban egyetlen gyerekfilm sem tette.” Ez a jelenet a mai napig az egyik legmegrázóbb pillanat a rajzfilmtörténelemben, amely új mércét állított a családi filmek érzelmi mélységében.

A Collider szerint „minden újranézés ugyanazt a sokkot, szívfájdalmat és végül boldogságot váltja ki.” Különösen erőteljes Simba kísértése, hogy elrejtőzzön a felelősség elől, majd visszatérjen Pride Rockhoz, hogy szembenézzen múltjával. Ez a fordulat nemcsak a karakter fejlődését mutatja, hanem azt is, hogyan válik valaki méltóvá arra a szerepre, amelytől korábban menekült.

A végső összecsapás Scar ellen szimbolikus jelentőséggel bír. „Az utolsó harca Scar ellen megmutatja, hogyan lép végül apja nyomdokaiba, és vállalja azt a szerepet, amely elől korábban menekült.” Ez a pillanat egyértelműen jelzi, hogy Simba felnőtté vált, és készen áll arra, hogy királyként vezesse a falkát.

A Collider összegzése szerint „egyik vagy másik módon annyi életleckét tanított minden korosztály számára.” Az Oroszlánkirály így nemcsak egy gyerekfilm maradt, hanem egy olyan történet, amely a veszteségről, a felelősségről, a bátorságról és a megváltásról szól – és ami a jelenben is ugyanolyan erővel hat, mint bemutatásakor.