A történet egy gyémántrablás körül forog, ám a rendező tudatosan kihagyja magát a rablást, és kizárólag a véres következményekre, a bizalmatlanságra és a széthulló bűnözői csapatra koncentrál. A cselekmény nagy része egy elhagyatott raktárban játszódik, ahol a sebesült, egymást gyanúsító férfiak próbálják kideríteni, ki lehet közülük a beépített rendőr.

A film különlegessége, hogy a klasszikus heist-filmekkel ellentétben nem a bűntény végrehajtására, hanem annak pszichológiai és morális következményeire helyezi a hangsúlyt. Ahogy a forrás is kiemeli: „Egy bűnözőcsoport rablást hajt végre, de a film kihagyja magát a rablást, és a balul sikerült események véres utóhatásaira összpontosít.” Ez a narratív döntés nemcsak feszültséget teremt, hanem új szintre emeli a műfajt, hiszen a néző figyelmét a karakterek közötti dinamika és a bizalom összeomlása köti le.

A forgatókönyv Tarantino egyik legnagyobb erősségeként vonult be a filmtörténetbe. A rendező képes volt olyan párbeszédeket írni, amik egyszerre hétköznapiak és szokatlanul szellemesek, miközben a feszültséget is folyamatosan fenntartják. A filmben elhangzó viták – például a borravaló adásáról vagy Madonna dalszövegeiről – elsőre jelentéktelennek tűnnek, mégis hozzájárulnak a karakterek mélyebb megértéséhez és a történet ritmusához.

A Kutyaszorítóban egyik legnagyobb erénye, hogy képes pusztán dialógusokra építve olyan intenzív jeleneteket létrehozni, amelyek sok akciófilmet is felülmúlnak. A történetmesélés Tarantino védjegyévé vált, és már első filmjében megmutatta, hogy képes a nézők figyelmét a legapróbb részletekkel is lekötni.

A film vizuális stílusa és színészi alakításai – Harvey Keitel, Tim Roth, Steve Buscemi és Michael Madsen közreműködésével – szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a Kutyaszorítóban kultikus státuszt érjen el. A minimalista helyszínek, a feszült zenei betétek és a kemény ábrázolás mind hozzájárultak ahhoz, hogy a film a 90-es évek egyik legmeghatározóbb alkotásává váljon.

Visszatekintve a Kutyaszorítóban nem csak Tarantino karrierjének nyitánya, hanem egy olyan film, amely újradefiniálta a bűnügyi műfajt. A dialógusok, a karakterek közötti feszültség és a narratív struktúra mind hozzájárultak ahhoz, hogy a film máig frissnek és hatásosnak hasson. A világhírű rendező debütálása valóban klasszikus maradt, ami generációk filmkészítőit és nézőit inspirálta.