Quentin Tarantino 2009-es filmje, a Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds) mára a 21. század egyik legfontosabb háborús alkotásaként él a köztudatban. A történet a második világháború idején játszódik, és egyszerre mutatja be a háború borzalmait, valamint egy alternatív, fikciós bosszútörténetet, amiben a németek elleni harc katartikus szórakozássá válik. A Collider kritikája szerint „könnyen az egyik legjobb háborús filmnek érződik a 21. századból, mivel tökéletes egyensúlyt teremt a katartikus menekülés és a háború borzalmainak bemutatása között.”

A film különlegessége, hogy Tarantino képes volt a valóságos történelmi eseményekhez kapcsolódó kegyetlenséget úgy ábrázolni, hogy közben a nézők számára mégis élvezetes maradjon a történet. Tarantino stílusára jellemző, hogy különbséget tesz a „rossz erőszak” és a „szórakoztató erőszak” között, és ezt a kettősséget a filmben is világosan érzékelteti.

A film feszültségkeltése szintén kiemelkedő: a hosszú, lassan építkező jelenetek – például Hans Landa ezredes (Christoph Waltz) első kihallgatása – egyszerre keltenek félelmet és szórakoztatják a nézőt. A kritika szerint „a feszültség végig tagadhatatlan, de olyan módon, amely a terror és a szórakoztatás határán egyensúlyoz.” Ez a kettősség teszi a filmet különösen emlékezetessé.

A Becstelen brigantyk egyszerre kemény és lágy stílusú, mégis kifinomult, ami Tarantino kézjegyének egyik legjobb példája. Ez a kettősség az oka annak, hogy a film egyszerre váltott ki vitákat és aratott hatalmas sikert. Tizenhat évvel a bemutató után a film továbbra is meghatározó darabja a modern filmtörténetnek. Tarantino merész történetátírása, a zseniális színészi alakítások – köztük Brad Pitt, Christoph Waltz és Mélanie Laurent – és a feszültséggel teli jelenetek miatt a Becstelen brigantyk nemcsak a rendező életművének egyik csúcspontja, hanem a háborús filmek műfajának is kiemelkedő darabja maradt.