A filmet a színész régi alkotótársa, a Szellemirtók rendezőjeként is ismert, azóta már elhunyt Harold Ramis rendezte. A produkció egyszerre vígjáték és mélyen emberi történet, amiben a humor mellett a karakterfejlődés is központi szerepet kap.

A történet középpontjában Phil Connors, egy önimádó és cinikus időjárás-jelentő áll, aki egy különös időhurokba kerül. A férfi újra és újra ugyanazt a napot éli át: február 2-át, vagyis a híres „mormota-napot” Punxsutawney városában. A filmben Phil kénytelen szembenézni önmagával, hibáival és arroganciájával, miközben minden újabb ismétlődés lehetőséget ad számára, hogy jobb emberré váljon.

A film bemutatása óta számos más alkotás merített ihletet az időhurok motívumából, amely mára külön műfaji toposszá vált. A kritikusok kiemelték, hogy „nemcsak egy vicces filmről van szó, hanem a karakterív is rendkívül jelentős”. A történet egyszerre szórakoztató és felemelő, hiszen Phil fokozatosan megtanulja értékelni az élet apró örömeit, és felismeri, hogy a változás kulcsa saját magában rejlik.

Valójában ez egy nagyon mély film

A film sikerét a közönség és a kritika egyaránt elismerte: a Rotten Tomatoes értékelése szerint 94 százalékos pozitív visszajelzést kapott, az IMDb-n pedig 8/10-es átlagpontszámot ért el. A bevételi adatok is önmagukért beszélnek: a 14,6 millió dolláros költségvetésből készült film világszerte több mint 105 millió dollárt hozott, ezzel az év egyik legsikeresebb vígjátékává vált.

Az Idétlen időkig kulturális hatása azóta is érezhető. A „Groundhog Day” kifejezés az angol nyelvben mára szinonimája lett minden monoton, ismétlődő helyzetnek. A film filozófiai mélységeit vallási és kulturális szempontból is elemezték: buddhista, keresztény és zsidó értelmezések egyaránt születtek róla, amelyek az újjászületés, a bűnbánat és a megváltás allegóriájaként tekintenek a történetre.

Bill Murray alakítása új irányt adott karrierjének: a korábban főként komikusként ismert színész ezzel a szereppel bizonyította, hogy képes mélyebb, drámai árnyalatokat is megjeleníteni. A film nemcsak a közönség kedvence lett, hanem a szakma is elismerte, hiszen 2006-ban az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára beválasztotta a Nemzeti Filmregiszterbe, mint „kulturálisan, történelmileg és esztétikailag jelentős” alkotást.