Több mint 20 év telt el azóta, hogy José Mourinho először megérkezett a Stamford Bridge-re, és önmagát a Chelsea „Special One”-jaként mutatta be. Az azóta eltelt évtizedekben a portugál edző pályafutása tele volt sikerekkel, botrányokkal és emlékezetes pillanatokkal, ám egy hely van, ahol a szeretet és a tisztelet sosem kopott meg: a Chelsea otthona.

Most, 62 évesen, a Benfica vezetőedzőjeként tért vissza Londonba, ahol csapata 1-0-s vereséget szenvedett a Bajnokok Ligájában. A kudarc ellenére a szurkolók háromszor is hangosan skandálták a nevét, sőt a második félidőben egyszerre zúgott a Matthew Harding Stand és a Shed End is. Mourinho kissé zavartan intett vissza, de elmondása szerint a pályán való siker iránti vágya ma még erősebb, mint valaha: „Amikor először jöttem ide, senki sem várt rám. Rengeteg kérdőjel volt. Most mindenki azt hiszi, hogy varázslattal tudok dolgokat történni.”

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Mourinho a Chelsea régi munkatársaival is találkozott. A 2024-ben nyugdíjba vonult Brian Pullman, aki 56 éven át dolgozott a klubnál, különösen megható pillanatot hozott. Mourinho mosolyogva kérdezte tőle: „Hol vannak a kedvenc kekszeim?” Pullman pedig egy konyharuha alól előhúzott fél tucat édességet. Mourinho kettőt elvett, majd a többit is magához ragadta, mielőtt távozott volna – a két régi barát ölelése a Chelsea-korszak emberi oldalát idézte fel.

Voltak azért feszült pillanatok is

A BBC Sport tudósítása szerint Mourinho a szurkolók reakciójáról így nyilatkozott: „Természetesen köszönöm nekik. Megtettem a pályán is. Itt élek a közelben. Minden nap beszélek velük az utcán. Remélem, 20 év múlva az unokáimmal térek vissza ide. Ők [Chelsea] az én történelmemhez tartoznak, és én is az övékhez.”

A portugál edző ugyanakkor nem feledkezett meg a győzelem iránti vágyáról sem: a kispad mellett folyamatosan reklamált, utasításokat osztott, és a játékvezetői döntéseket is hevesen vitatta. A második félidőben egy klasszikus Mourinho-pillanatot is láthattak a nézők: amikor Enzo Fernández szöglethez készült, és a Chelsea-szurkolók tárgyakkal dobálták, Mourinho dühösen rohant a partvonalhoz, és heves kézmozdulatokkal próbálta csillapítani a tömeget.

A Benfica ugyan nem tudott nyerni, a Chelsea sem játszott kiemelkedően, de Mourinho visszatérése így is emlékezetes maradt. A Stamford Bridge közönsége számára ő nem csupán egykori edző, hanem a klub történelmének megkerülhetetlen alakja, akit vereség idején is szeretettel fogadnak.