A korszak filmjei nemcsak a közönség szórakoztatását szolgálták, hanem sok esetben a múlt felé is visszatekintettek, így a nézők egyszerre élhették át a jelen és a korábbi évtizedek iránti vágyódást. A nosztalgia, amelyet ezek a filmek kiváltanak, nem pusztán a történetekhez vagy a karakterekhez kötődik, hanem ahhoz a kulturális közeghez is, amelyben megszülettek.

Mint arra a Collider is kitér az összeállításában, a 80-as évek filmjei közül számos alkotás máig meghatározó, és újranézve is képesek felidézni a gyermekkori élményeket, a fiatalság ártatlanságát vagy éppen a társadalmi változások hangulatát.

The Blues Brothers (1980)

A film egyszerre vígjáték, akció, bűnügyi történet és musical, amiben két testvér próbálja megmenteni régi árvaházukat egy jótékonysági koncert bevételéből. „Őszintén szólva, a The Blues Brothers meglepően szívmelengető film, még ha kaotikus és túlzó is.” A zenés betétek, a híres előadók szereplése és a film rajzfilmszerű humora miatt a mű különösen nosztalgikus élményt nyújt, amelyet generációk óta újra és újra felfedeznek.

Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981)

Steven Spielberg klasszikusa Indiana Jones (Harrison Ford) kalandjait mutatta be, aki a frigyládát próbálja megszerezni a nácik előtt. A film egyszerre idézte meg a 30-as és 40-es évek kalandsorozatait, miközben új mércét állított a műfajnak. „Ez a film maga a kalandfilmek esszenciája, és Spielberg egyik legjobb alkotása” – írta a Collider, kiemelve, hogy a film minden korosztály számára élvezetes és időtálló.

E.T., a földönkívüli (1982)

Spielberg másik ikonikus műve a gyermeki rácsodálkozás és a felnövés története, amiben egy kisfiú segít egy földön rekedt idegennek hazajutni. „Ez egy gyönyörű és megindító film minden tekintetben.” A film különösen felnőttként nézve keserédes, hiszen a gyermekkori ártatlanság elvesztését idézi fel, miközben univerzális üzenete minden generáció számára érthető.

Az igazak (1983)

Philip Kaufman háromórás eposza az űrversenyt mutatta be. A film egyszerre tiszteletadás és kritika, amely a korszak hőseit és ellentmondásait egyaránt bemutatja. „A film nem vakon nosztalgikus, hanem finoman szatirikus, miközben kiemeli az elért eredményeket is.” A történet a múltba tekint, de a maga idejében is nosztalgikusnak hatott, hiszen a ’50-es és ’60-as évek eseményeit idézte fel.

Karate kölyök (1984)

A karate tanulásán keresztül a kitartásról, tiszteletről és önfegyelemről mesél, miközben a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt inspiráló történetet kínál. „Lehet, hogy kissé giccses, de annyira őszinte és szívből jövő, hogy ez megbocsátható”

Vissza a jövőbe (1985)

Robert Zemeckis időutazós klasszikusa a 80-as évekből az 50-es évekbe repítette a nézőt. „A múltba való visszatérés itt szó szerint értendő, ezért is tűnik annyira egyértelmű választásnak, ha nosztalgikus filmről beszélünk” – áll a cikkben. A film egyszerre idézte meg a két korszakot, miközben önállóan is a filmtörténet egyik legnagyobb sikerévé vált.

Állj mellém! (1986)

Stephen King novellájából készült felnövéstörténet négy fiú kalandját meséli el, akik egy holttestet keresnek. A film kerettörténete – amikor az egyik szereplő felnőttként emlékezik vissza – még erőteljesebbé teszi a nosztalgikus hangulatot, hiszen a gyermekkori barátságok és kalandok elveszett világát idézi fel.

Repülők, vonatok és automobilok (1987)

Steve Martin és John Candy közös filmje egy férfi kálváriáját mutatja be, aki Hálaadásra próbál hazajutni. „Ez egy jólelkű film, ami olyan, mint egy kellemes ölelés, és ez teszi különösen nosztalgikussá” Egy újabb olyan film a 80-as évekből, mely kötelező darab, még a fiatalabb generáció számára is, akik már tudják értékelni mindezt.

Cinema Paradiso (1988)

Giuseppe Tornatore alkotása a mozi iránti szerelem egyik legszebb megfogalmazásává vált. A történet keretes szerkezetben bontakozik ki: egy középkorú férfi visszaemlékezik gyerekkorára, fiatal felnőtt éveire, majd középkorára. „Ez egy sodró és romantikus film, Ennio Morricone minden idők egyik legjobb filmzenéjével, aminek befejezése különösen erőteljes.” A nosztalgia itt nemcsak a történetben, hanem a film szerkezetében is jelen van, így az alkotás igazi könnyfakasztó klasszikus.

Baseball álmok (1989)

Phil Alden Robinson filmje egyszerre sportfilm és fantasy, amiben Kevin Costner karaktere titokzatos sugallatra baseballpályát épít kukoricaföldjén. „Ez talán elsőre nevetségesnek hangzik, de a Baseball álmok működik, és Costner karizmatikus alakítása segít eladni az egész történetet.”

A film különösen nosztalgikus azok számára, akik kötődnek a baseballhoz, de univerzális üzenete miatt minden nézőben felidézheti a múlt iránti vágyódást.