Végül egyedül utazott el Törökországba, hogy saját magának adja meg azt az élményt, amire régóta vágyott. „Mindig csodáltam azokat, akik egyedül utaznak. Nekem már az is idegőrlő, ha egyedül kell étterembe mennem – sosem gondoltam volna, hogy elég bátor leszek ehhez, legalábbis nem az életemnek ebben a szakaszában, de a 26. születésnapomra lefoglaltam egy jegyet, és nem bántam meg” – mesélte.

A döntés mögött az is állt, hogy korábbi születésnapjain rendre akadt valaki, aki lemondta a közös programot. „Tavaly úgy döntöttem, elég volt, és megadom magamnak azt az ajándékot, amire vártam” – mondta, hozzátéve, hogy családja aggodalma sem tántorította el.

Az úti cél a törökországi Antalya lett, azon belül a Paloma Orenda szálloda, ahol a személyzet külön figyelmet szentelt neki: „Adtak egy saját programtervet, éttermekbe foglaltak nekem asztalt, születésnapi masszázzsal leptek meg, és két napra privát kabint is biztosítottak”. A vendéglátás minden részlete lenyűgözte: a barátságos személyzet, a kiváló ételek és a gyönyörű környezet mind hozzájárultak az élményhez – írja a Mirror.

A bátorságnak sok előnye van

Az egyedüli utazás azonban kihívásokkal is járt. Bár a repülőn egy egész üléssor csak az övé volt, a helyszínen az első napokban szokatlan volt egyedül étkezni vagy napágyat keresni. „Amint kikerültem a saját fejemből, rájöttem, hogy senkit nem érdekel. Az emberek sok pénzt költöttek a nyaralásukra – nem engem figyeltek. Sőt, lehet, hogy én voltam az, akit csodáltak, aki elég bátor volt egyedül nekivágni” – fogalmazott.

A születésnapján csak pihent, távol a zajtól, árnyas fák alatt, miközben a nap melegen sütötte a párnákat. „Először éreztem igazán, hogy ez a nap az enyém” – mondta. Egy étteremben ülve, az első falat előtt még idegesen nézett körbe, de hamar rájött: „Mindenki a saját pillanataiba volt belefeledkezve. Akkor értettem meg, mennyi félelem csak a fejemben létezett.”

Bár nőként – és fekete nőként – a biztonság kérdése mindig jelen van, úgy érzi, ha engedett volna ezeknek a félelmeknek, sosem lépett volna ki a komfortzónájából. „Most már tudom, hogy bárki képes rá. Visszatekintve rájövök, hogy a legjobb ajándék, amit 26 évesen adhattam magamnak, az volt, hogy megtanultam: a saját társaságom is elég. A hála furcsa módon képes enyhíteni a magányt” – összegezte.