Jeffrey Olsen 1997-ben egy tragikus autóbalesetben veszítette el feleségét és 14 hónapos kisfiát, miközben ő maga életveszélyes sérüléseket szenvedett. A balesetben hét éves nagyobbik fia túlélte a történteket, de Olsen – aki akkor 33 éves volt és egy reklámügynökséget vezetett – súlyos gerincsérüléssel, összeroncsolódott lábbal és számos belső sérüléssel került kórházba. Bal lábát amputálni kellett, jobb karja rögzítőben volt, bordái és tüdeje is megsérült, a biztonsági öv pedig belső szervi károsodást okozott.

A férfi csak közel egy évtizeddel később beszélt nyilvánosan arról, mi történt vele a baleset után. „Elveszítem az eszméletem. Ott van egy hisztérikus 7 éves gyerek, akit nem tudok elérni. Nem tudom, mennyire sérült meg, de a sírásából ítélve úgy hiszem, rendben lesz. A feleségem és a legkisebb fiam viszont nem voltak rendben, és én ezt tudtam. Tudtam a baleset helyszínén, hogy meghaltak” – idézte fel Olsen.

Elmondása szerint ekkor egy „kézzelfogható fény” vette körül, amiben hirtelen megszűnt a fájdalom, és úgy érezte, mintha a baleset helyszíne fölé emelkedne. „Feltételezem, hogy a lelkem elhagyta a testem, de nagyon is éltem. A fényben tartottak, és akkor a feleségem – akiről tudtam, hogy meghalt – hirtelen ott volt velem. Gyönyörű volt, sérülések nélkül, és határozottan azt mondta: ‘Jeff, nem maradhatsz, vissza kell menned.’”

Hidegrázós részleteket árult el

A házaspár beszélt arról, mi lesz a túlélő fiukkal, Spencerrel, majd Olsen fájdalmas búcsút vett feleségétől, és döntést hozott: visszatér az életbe. Következő emléke az volt, hogy egy sürgősségi osztályon „360 fokos tudatossággal” érzékelte az orvosokat, nővéreket, betegeket és hozzátartozóikat. „Ott voltam, néztem ezt a csodálatos gépezetet, a testet, és tudtam, hogy beleegyeztem, hogy visszatérjek. Az enyém viszont annyira összetört… Nem kellett kitalálnom, hogyan menjek vissza, csak a döntés kellett, és bumm, ott voltam a testben, a súlyban, a gyászban, a traumában, a fájdalomban – fizikailag és érzelmileg is. A bűntudat, hogy én vezettem az autót…” – idézte a Mirror.

Olsen hat hónapot töltött kórházban, 18 műtéten esett át, és bár a halálközeli élmény „megnyugtató” volt, a visszatérés után a veszteség súlya teljes erővel nehezedett rá. Egyik éjszaka, amikor először tudott oldalra feküdni, újabb különös élményben volt része. Elmondása szerint ismét körülvette az a „fény”, amit már a baleset után is megtapasztalt, és úgy érezte, mintha a kórházi ágy fölé emelkedne. „A legszebb, legcsodálatosabb helyen voltam. Vannak szavak, mint mennyország, szellemvilág vagy a túloldal, de az egyetlen szó, ami közel áll ahhoz, amit átéltem, az az, hogy otthon” – idézte fel.

Ezúttal nemcsak elhunyt feleségével, hanem 14 hónapos kisfiával is találkozott. Karjába vette, érezte a súlyát, a testének melegét, és még a hajának illatát is. Ekkor azonban egy „kozmikus, hatalmas jelenlét” közeledett felé, ami egyszerre töltötte el szeretettel és félelemmel. „A bűntudat ismét feltört bennem. Tudtam, hogy a fiam azért van itt, mert én vezettem az autót. Elaludtam, vagy elszundítottam, esetleg túlkorrekciót végeztem, és az élete véget ért” – mondta.

Sírva szorította magához

A jelenlét egyre közelebb ért, ő pedig sírva szorította magához a gyermekét, miközben egyetlen gondolat járt a fejében: talán megbocsátható, ami történt. „Aztán isteni karok öleltek át minket, és amit ez a fenséges lény – akit Istennek nevezek – közölt velem, az az volt, hogy nincs mit megbocsátani. Minden isteni rendben van” – mesélte.

Ekkor élete eseményei peregtek le előtte, ő maga ítélte meg a múltbeli tetteit, de az isteni jelenlétben nem volt ítélkezés, csak feltétel nélküli szeretet. „Annyira szeretünk téged, mint azt a gyermeket, akit a karodban tartasz” – hangzott az üzenet. Olsen ekkor megcsókolta kisfiát, majd „visszaadta” őt, és visszatért a kórházi ágyra, a sérüléseihez és a hosszú felépüléshez.

A baleset óta 28 év telt el, túlélő fia, Spencer ma már házas és gyermeke született. Olsen – aki Spencerrel közösen írta meg Where Are You? című könyvét – azt mondja, a történtek óta nincs benne félelem a haláltól.