A gyermek először a Newham Kórházba került, később pedig a nyugat-londoni St Mary’s Gyermekintenzív Osztályára, ahol négy nappal később meghalt. Halálát kezdetben egy hosszú távú anyagcsere-betegség természetes következményének tulajdonították, amire folyamatos kezelést kapott. A halotti bizonyítvány kiállítása és a temetés után az ügy lezártnak tűnt – egészen addig, amíg egy rutinszerű toxikológiai vizsgálat kokainnyomokat nem mutatott ki a fiú vizeletében.

A felfedezés nyomán vizsgálat indult Isaac halálának körülményeiről. Graeme Irvine „meglehetősen szokatlannak” nevezte az esetet, és kiemelte „Isaac háziorvosának éles szemét”, aki észrevette a toxikológiai eredményt. A háziorvos észrevétele előbb a Westminsteri Koronerhez, majd az ügy Kelet-London illetékességébe került – írja a Mirror.

A tárgyaláson Andreas Marnerides gyermekpatológus szakorvos elmondta, a valószínűségek mérlegelése alapján Isaac alapbetegsége önmagában is magyarázatot adhat a halálára, ugyanakkor a kokainnal való érintkezés lehetőségét nem lehet kizárni. A szakértő kifejtette: a szer képes rhabdomyolysist okozni, vagyis a vázizmok veszélyes mértékű lebomlását, amely során káros fehérjék jutnak a véráramba. „Ésszerű azt a nézetet képviselni, hogy ez nagy valószínűséggel hozzájárult a rhabdomyolysis kialakulásához” – mondta.

Több mint furcsa az ügy

A bíróságon Isaac édesapja, Andrew Montlake arról kérdezte a szakértőt, milyen gyakran alakul ki rhabdomyolysis kokainhasználók körében. Irvine koroner a kérdést „rendkívül spekulatívnak” minősítette, emlékeztetve, hogy a vizsgálat nem büntetőper. Montlake erre így reagált: „Ha be akarnak minket fogni, akkor be akarnak minket fogni.”

A meghallgatáson a fiú iskolájának dolgozói is vallomást tettek. Funmiola Jackson ápoló szerint Isaac levert volt, időnként félig eszméletlen, és „nagyon forrónak tűnt”, testhőmérséklete 40,6°C volt. Elmondása szerint a fiú gyomorgörcsökre panaszkodott és „nagyon, nagyon fáradtnak” látszott. Jackson hozzátette, hogy Montlake arra kérte, ne hívjon mentőt, mert Isaac „ismeretlen arcokkal találkozna a kórházban”.

Philomena Adu-Boahen gondozó úgy emlékezett, hogy a fiú aznap reggel „kissé nyugtalan” volt, míg Laura Barry mentőápoló arról számolt be, hogy Isaac hányt, egész nap sírt, és dystoniára utaló jeleket mutatott. Ő is megerősítette a 40,6 °C-os lázat. Barry elmondta, hogy Montlake ellenállt a kórházi kezelésnek, amit „gyermekvédelmi aggálynak” minősített, ugyanakkor elismerte, hogy egy súlyosan sérülékeny, hosszú távú egészségügyi problémákkal élő gyermek ellátása összetett helyzet.

Montlake azt is megkérdőjelezte, miért a Newham Kórházba vitték fiát, nem pedig a Royal Londonba, amely szerinte ismertebb és megszokottabb környezet lett volna számára. Arra kérte a hivatalnokot, fontolja meg, hogy ez szerepet játszhatott-e Isaac halálában.