Már jóval a kezdés előtt érezhető volt, hogy különleges este vár ránk: a tömeg folyamatosan gyarapodott, és amikor a színpad fényei kigyúltak, már szinte mozdulni sem lehetett a hatalmas tömegben. A szervezők precizitását dicséri, hogy a koncert egyetlen percet sem csúszott, Nelly pedig az első pillanattól kezdve teljes erőbedobással vetette bele magát a show-ba.

A nyitány olyan volt, mintha egy zenei robbanás történt volna. A kanadai énekesnő szinte berobbant a színpadra, és azonnal magával ragadta a közönséget. Az első dalok alatt már érezhető volt, hogy itt nem egy rutinműsort látunk, hanem egy igazi, szívből jövő előadást. Nelly Furtado hangja kristálytisztán csendült fel, minden hang a helyén volt, és az egész fellépés alatt egyetlen pillanatra sem vesztette el az intonációt.

Az egyik legmeglepőbb pillanat az volt, amikor az énekesnő a dalok között vagy akár azok közben is rapbetéteket vitt a produkcióba. Sokan talán csak a popslágereiről ismerik, de a Szigeten egyértelműen bebizonyította, hogy a rap is a természetes közege. Ez nemcsak technikailag volt lenyűgöző, hanem a koncert dinamizmusát is fokozta – a közönség minden új fordulatnál ujjongással reagált.

Nelly egyedül is elviszi a show-t

Nelly színpadi jelenléte egyszerűen lehengerlő volt. Bár voltak háttértáncosai, akikkel látványos koreográfiákat adott elő, világossá vált, hogy a produkció igazi motorja ő maga. A gesztusai, a mozgása, a folyamatos szemkontaktus a közönséggel mind azt sugallták: teljesen jelen van a pillanatban, és együtt lélegzik a rajongóival. Ez a fajta kapcsolódás ritka ajándék egy ekkora fesztiválon, ahol sokszor a fellépők és a közönség között érezhető távolság van.

A koncert során a régi, ikonikus dalok és az újabb szerzemények tökéletes egyensúlyban kaptak helyet. Amikor felcsendült egy-egy korai sláger, a tömeg hangos énekléssel kísérte, mintha egy gigantikus kórus lenne. Az új daloknál pedig kíváncsian figyelt mindenki, és a refrénekre pillanatok alatt rákapott a közönség, így rögtön közös élménnyé váltak. Az egyik csúcspont kétségkívül az volt, amikor Nelly egy hosszabb improvizatív részbe kezdett, amely során a háttérzene teljesen lecsendesedett, és szinte csak a hangjára és a tapsoló, kiabáló tömegre támaszkodott.

Az energia szinte tapintható volt a levegőben. Nelly minden mozdulatából és minden mosolyából sugárzott az öröm és a lelkesedés. A közönség pedig ezt visszatükrözte: folyamatosan táncoltak, ugráltak, integettek, és sokan a telefonjukkal rögzítették a pillanatokat, hogy később is visszaidézhessék ezt az estét. Az is figyelemre méltó volt, hogy Nelly nem csupán az angol nyelvű közönségnek szólt, hanem magyarul is megpróbált néhány szót kiejteni, amit hatalmas ováció fogadott. Ez az apró gesztus is hozzájárult ahhoz, hogy a közönség még közelebb érezze magát hozzá.

A látványvilág is hozzátett az élményhez: a fények, a színek és a kivetítőkön megjelenő grafikák mind a zenével összhangban működtek, de soha nem vonták el a figyelmet az igazi középpontról – Nelly-ről és a zenéről. A táncosok hol kiegészítették, hol kiemelték az énekesnőt, de soha nem árnyékolták be.

A koncert vége felé, amikor már mindenki tudta, hogy közeledünk az utolsó dalokhoz, a hangulat még inkább felszabadult. Az emberek egyre hangosabban énekeltek, és a ritmusra mozdult az egész tömeg. Az utolsó szám után Nelly többször is meghajolt, mosolyogva integetett, és őszintén megköszönte a közönség szeretetét. A taps és az éljenzés percekig nem akart alábbhagyni – ez volt a legjobb bizonyítéka annak, hogy a fellépés maradandó nyomot hagyott mindenkiben.

Összességében Nelly Furtado budapesti koncertje egy igazi zenei utazás volt, amelyben a tökéletes hang, a látványos színpadi jelenlét és az őszinte emberi kapcsolódás találkozott. Ritka, hogy egy előadó ilyen mértékben képes egyszerre szórakoztatni, meghatni és inspirálni a közönséget. Az este végén mindenki elégedetten, mosollyal az arcán távozott – abban a tudatban, hogy tanúi lehettek egy kivételes és felejthetetlen produkciónak.