Vidnyánszky Attila Cserhalmi Györgynek: őszintén sajnállak
A Nemzeti Színház igazgatója nyílt levélben reagált az Index beszámolójára, amely Csáki Judit legújabb könyvét mutatja be. Szerinte a Kossuth- és Balázs Béla-díjas színész állításai „mind hamisak, vagy csak részben igazak”.
Fotó: MTI/Lakatos Péter
„Ahogyan már SMS-ekben is kifejtettem neked korábban, őszintén sajnállak, borzasztó lehet ilyen léleknyomorító igazodási kényszerek mentén leélni egy egész életet. Hol van már a szakmát évtizedekig uraló elitről, az írástudók árulásáról, a magyar kritikusokról, a Nemzeti meghurcolásáról, a rendszerváltásról, a régi SZFE gerincet meghajlító szellemiségéről szenvedélyesen beszélő Cserhalmi Gyuri? Ezt sajnálom a legjobban” – egyebek mellett ez áll Vidnyánszky Attila Cserhalmi Györgyhöz címzett nyílt levelében.
Az Origón tették közzé a Nemzeti Színház igazgatójának levelét, amelyben Vidnyánszky azt írja, bár nem olvasta és nem is tervezi elolvasni a Cserhalmi – Nem lehet mindennap meghalni című könyvet, most úgy döntött, hogy nyilvánosan reagál a könyvről készült Index-beszámolóra, mert „az itt kiragadott szemelvények mind hamisak, vagy csak részben igazak”. Szerinte a színész az utóbbi időben „meglehetősen rosszindulatúan (és tényszerűen, tendenciózusan hamisan)” nyilatkozott róla.
A levélben többek között arra is reagál, hogy Cserhalmi szerint, amikor Szász Júlia balesete után visszatért a színházba, Vidnyánszky elküldte, mondván, „te azokhoz tartozol, menjél hozzájuk”. A Nemzeti igazgatója kiemelte, „a valóságban ez történt: köszöntem Julinak, de meg sem álltam, és egy szót sem szóltam, vagyis az általad előadott történet fikció. Mindössze annyit konstatáltam, hogy ezúttal ő is köszönt nekem, mert korábban, amikor az ügyvédjével érkezett tárgyalni hozzám, ez nem így volt”.
Majd arra is kitér, hogy Cserhalmi szerint az igazgató egy évadzárón „ordítva bizonygatta, hogy márpedig akármit mondanak, ez a színház a legjobb Magyarországon, sőt a nemzetközi élvonalban van. És azok, akik elhagytak minket, azok árulók, és azoknak a szekértolói, akik már a régi Nemzetit is felrobbantották”. Ennek kapcsán Vidnyánszky úgy fogalmaz, „valóban expresszív (színházi?) ember vagyok, és a társulati üléseken nyíltan szoktam fogalmazni, de arra, hogy ordítok vagy árulózok, nemcsak én nem emlékszem, hanem a kollégáim sem”.
További reakciók
„Érzelmileg is meg szoktam nyilvánulni, de ezt nem keverném össze a hamis állításaiddal” – jegyezte meg. Ezt követően azzal folytatja, a Színházi Olimpia után a Nemzeti valóban a nemzetközi színházi élet meghatározó szereplőjévé vált, ami szerinte sajnos kevés magyar teátrumról mondható el. De Cserhalmi a könyvében arról is írt, miszerint Vidnyánszky pár éve azt mondta neki, az a legrosszabb az igazgatásban, hogy „meg kell tanulni hazudni. Hát sikerült”. Az igazgató levelében ezt elutasítja, mondván, tőle ilyen sosem hangzott el.
Azt azonban fenntartja, hogy intézményvezetőként az embernek diplomatikusnak kell lenni, „meg tanulnia úgy kommunikálni, hogy a vezetői nyilatkozat – egy-egy előadás vagy kolléga teljesítménye kapcsán – ne rombolja az alkotói közösséget” – szemlézett a Telex. Korábban egyébként arról is beszámoltunk, hogy Vidnyánszky Attila szerint ha Szinetár Miklós nem szállt volna ki, ő kérte volna meg rá.
Mint mondta, Szinetárnak „az ő korában már nem kell ezekbe a pofozkodásokba beleállni”, majd hozzáfűzte: ő 25 éve csinálja ezt, ezáltal „valószínűleg edzettebb vagyok, nem kell neki ez”. Mindemellett arról is szót ejtett, hogy egy évvel a Nemzetiben történt baleset után őt még nem hallgatta ki a rendőrség. „Nem tudom, hol tart a rendőrségi nyomozás. Voltak meghallgatások-kihallgatások, engem még nem kérdeztek meg” – tudatta.
