Elképesztően gyorsan lezajló evolúciót dokumentáltak (fotó)

Egy új tanulmányban a gyors evolúció egy igen szemléletes példáját mutatják be. Mint kiderült, a szakértők csigák egy populációját vizsgálva néhány év alatt lezajló fejlődést figyeltek meg, a csapat ráadásul a 30 éves kísérlet kezdetén meg tudta jósolni, hogy milyen változások következnek majd be – ezáltal arra lehet következtetni, hogy az evolúciós átalakulás nem mindig kiszámíthatatlan. Kifejtik: a történet 1988-ban kezdődött, amikor a mérgező algák virágzása kiirtotta a vaskos particsigákat a svédországi Kosteröarna szigetcsoportról. Néhány nagy szigeten a populációk pár éven belül visszatértek, de a kisebb, sziklás szigeteken, az úgynevezett skerryken továbbra sem tűntek fel.

Az elveszett állományok helyreállítása érdekében a Göteborgi Egyetem egyik tengerökológusa 1992-ben elkezdte lassan visszatelepíteni az állatokat a skerrykre, az elkövetkező 30 évben pedig szorosan monitorozták a populációkat. Egyúttal érdemes megjegyezni: a vaskos particsigák gyakori fajnak számítanak, az Atlanti-óceán északi partjainál pedig jelentős változatosságban fordulnak elő. Tulajdonságaik, például méretük és héjalakjuk nagyban függ a környezettől. A Kosteröarna régiójában két fő ökotípus fordul elő: egyes csigák vastag, mintázat nélküli héjjal bírnak, ami a rákok elleni védelmet segíti, míg más példányok kisebb, a sziklákon való megtapadást támogató mintákkal díszített héjat viselnek. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

A visszatelepített csigák előbbi típusba tartoztak, új élőhelyeiken viszont kevés volt a rák, ám annál több a hullámzás. A kutatók várakozásainak megfelelően a csigapopulációk héja néhány generáció alatt úgy változott, hogy inkább a második ökotípuséra kezdett el emlékeztetni – számolt be a 24.hu az IFLScience cikkére hivatkozva. „Az általunk vizsgált vaskos particsigák képesek voltak gyorsan megváltoztatni fizikai tulajdonságaikat, például a héj méretét és alakját” – magyarázta Dr. Sean Stankowski, a Sussexi Egyetem munkatársa és a csapat tagja. Hozzáfűzte: genetikai elemzést is végeztek, az állatok DNS-e pedig tartalmazta az alkalmazkodáshoz szükséges utasításokat.

„Képesek voltunk más populációkból származó információkat felhasználni ahhoz, hogy meglehetősen pontosan megjósoljuk, hogyan fognak fejlődni a DNS-szekvenciák. A vizsgálatot 30 éven keresztül végeztük, de az általunk megfigyelt változások nagy része az első három évben valósult meg” – emelte ki a szakember. A csigák nem a semmiből fejlesztették ki új vonásaikat, a DNS nagy része már jelen volt a populáció hatalmas génállományában. Ennek ellenére a jelenség az evolúció érdekes példája, a fejlődés ugyanis nem feltétlenül jár új tulajdonságok vagy új fajok kialakulásával. Biológiai értelemben az evolúció kifejezés egyszerűen azt magyarázza, hogy az olyan erők, mint a természetes szelekció és a genetikai sodródás miként eredményezhetik egy populáción belül azt, hogy bizonyos tulajdonságok az egymást követő generációk során egyre gyakoribbá vagy ritkábbá váljanak.

Ezek az átalakulások néha évszázadokig is eltartanak, a most leírt folyamat meglehetősen gyorsnak számít – jegyzik meg a cikkben. Korábban mindemellett azt is megírtuk, miszerint először sikerült megfigyelni, amint két állat egyetlen példánnyá olvad össze. A szakértők szerint eredményeik áttörést hozhatnak a gyógyászatban. Mint kiderült, a szakértők laboratóriumi körülmények között tartott példányokat vizsgáltak, amikor egy szokatlanul nagy, atipikus szervekkel bíró egyedre lettek figyelmesek. Ezáltal pedig arra kezdtek gyanakodni, hogy az állat két sérült bordásmedúzából jöhetett létre. A további elemzések feltárták, hogy két egyed viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen képes egyetlen állatot alkotni.