A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola egy megdöbbentő eset kapcsán kereste fel az Indexet, miután a Pécs-Budapest vasútvonalon Pozsgay Dórát amiatt kérték számon, miért nem tett szájkosarat vakvezető kutyájára, Noéra. A jogszabály hiába egyértelműsítette már 15 éve a kérdést, a kalauz ezzel nem volt tisztában, ám az igazi probléma inkább a hangneméből adódott. A MÁV azonnali vizsgálatot indított az ügy kapcsán, melyről az érintett is beszámolt:

„Nem először utazom vonattal úgy, hogy ott van mellettem a vakvezető kutyám. Voltak már egyszer-kétszer apró problémáim kalauzokkal, de olyan nagy, mint a mostani, még sohasem. Szerdán a barátommal, Danival és Noéval útra keltünk Budapestre. Ahogy máskor, úgy most is szépen elfoglaltuk a helyünket a Pécs–Budapest járaton, majd vártuk a kalauzt, aki hamarosan meg is érkezett.”

„Megalázó stílusban kérte számon, hogy kié a kutya, és miért nincs rajta szájkosár. És azt hajtogatta, hogy ez az életét veszélyezteti, mert bármikor megharaphatja. Elmondtam neki, hogy ő az én vakvezető kutyám, ezért van rajta vakvezető hám, és a jogszabály szerint nem szükséges szájkosarat tenni rá. A reakciója az volt, hogy továbbra is azt hajtogatta, hogy mi van, hogy ha őt megharapja, és hogy mindenáron tegyek rá szájkosarat.”

„A jegyvizsgálónak az első megállónál dolga akadt, elment, de aztán újra odaért hozzánk, ahol továbbra is az életét féltette, és a szájkosár hiányát hangsúlyozta amellett, hogy nem lát a kutyán olyan jelzést, miszerint az vakvezető kutya lenne. A hámon szerepel az alapítvány neve – Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola –, amiben benne van a vakvezető kutya kifejezés, én jeleztem neki, hogy itt van nálam az az igazolványa, ami tanúsítja, hogy Noé vizsgázott vakvezető kutya, sőt még az oltási könyvet is felajánlottam, amiben látszanak az érvényes oltásai is. Ezeket persze nem kérte el, inkább a kutya nagyságára célzott, aki az egész párbeszéd alatt a lábunknál feküdt, meg sem mozdult, és semmilyen tekintetben nem jelentett veszélyt senkire, ugyanis a vakvezetők mind nagyon szelíd kutyák. A MÁV üzletszabályzatára is hivatkoztunk, ami szintén mellettünk szólt, de ez sem hatott rá különösebben.”

„Amint leszálltunk a Keleti pályaudvaron, azonnal mentünk és panaszt tettünk, hiszen úgy gondoltuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban, emellett szóltam a Baráthegyi Kutyaiskolának is, hogy muszáj tenni valamit, mert ez szó nélkül nem maradhat. Egyrészt azért, mert senki se beszéljen olyan stílusban egy fogyatékkal élővel, ahogy a kalauz velem, emellett ugyanígy fog cselekedni, ha netán egy másik vonalon szintén találkozik egy segítőkutyával közlekedő személlyel. Vajon a rájuk vonatkozó jogszabályt sem fogja elfogadni, és velük is így fog veszekedni?”