„Éppen a közelben jártunk, ezért a híd felé kanyarodtunk a szolgálati gépkocsival. A személyleírás alapján a nő hosszú, fekete kabátot és farmert viselt, valamint festett haja volt. Meg is pillantottunk a hídon valakit, akinek az öltözéke megegyezett a leírtakkal, és a vizet nézte, de a haját és az arcát nem lehetett látni, mert a kapucni eltakarta. Megbeszéltük a társammal, hogy megfordulunk az autóval, és amint egy vonalba érünk vele, én kiugrom a kocsiból, odamegyek, és visszahúzom. Akkor már lekapcsoltuk a megkülönböztető fény- és hangjelzést, mert tartottunk tőle, hogy ha meglátja a rendőrautót, azonnal leugrik a hídról. Ez volt az első alkalom, amikor ilyen mentésben vettem részt, és egyfolytában az járt a fejemben: „Nehogy leugorjon! Csak ne az én kezem között haljon meg!”