A szokásokhoz hűen a gyimesbükki hímes tojást nagypénteken „írják”, hagyományosan piros színre festik őket vagy hagymahéj, vagy pedig festőpor segítségével – utóbbi már a modern kor segítsége.

A piros színnek fontos jelentősége van, a vért és a tüzet jelképezi, mint ahogy a megújulást, a szerelmet, a szabadságot is jelenti. Vallási szempontból Jézus kiontott vére, a feltámadás, valamint az örök élet szimbóluma. Soron kívül Orbán Viktor meghívja Izrael miniszterelnökét, aki ellen elfogatóparancsot adtak ki

A színes tojás szerencsét hordoz, óv a betegségtől, ugyanakkor tájegységenként eltérő lehet, hogy milyen árnyalatokat alkalmaznak – Erdély ezen területein a piros lett a legelterjedtebb az évszázadok során.

A kézügyesség elengedhetetlen, mint ahogy a megfelelő technikák használata is

A tojásírás családról-családra szálló tudás, az asszonyok ilyenkor közösen alkotnak, a munka legfontosabb eszköze pedig a méhviasz, valamint a kesice, vagyis az íróka, amivel a mintákat belehúzzák a tojásokba.

Utóbbiból többet is használnak, hiszen a viasz megdermedhet az írókában, ilyenkor, míg az egyik melegszik, addig a másikkal folytatják az írást. A tojásokat többnyire felosztott részletekben mintázzák.

A gyimesi motívumskála 4-5 mintából áll, Erdélyben azonban ennél jóval több mintát alkalmaznak – szintén tájegységek szerint. A megírt tojások a festőlében elnyerik színüket, végül felmelegített ronggyal törlik át, fényességét pedig úgy érik el, hogy szalonnával átdörzsölik azokat.

A gyimesbükki asszonyok egy nap alatt akár kétszáz tojást is megírnak, és nem csupán a locsolók szempontjából van jelenőségük. A hagyományt továbbvivő lányok kedvesüknek is ajándékozzák, minél különlegesebb mintázattal. Emellett a keresztanyák is készítik keresztgyermekeiknek.

A tojásminták máshol is felfedezhetők, a gyimesi hímzésekben is visszaköszönnek a motívumok  – többek között a kakastaréj, a berbécsszarva, valamint a százközepű is ezek közé tartozik. A mintákat általában állatokról, növényekről, valamint használati tárgyaktól nevezik el.

A cikk az Örökségünk magazin, Salló Szilárd – Tojásírás Gyimesbükkben című anyagának felhasználásával készült.