Demjén Ferenc 1946 decemberében látta meg a napvilágot, így még 1956-ra is emlékezhet. Megélt pár korszakot, és egészen közelről tapasztalhatta meg ezeknek a hátrányait, miközben a szemei láttára alakult át a világ.

A Mandiner készített a legendás zenésszel egy hosszú interjút, amiben a rendszerváltásról is szó esett. A 76 éves énekesnek határozott véleménye van erről, és a rendszerváltásra, arra a bizonyos időszakra még inkább emlékezhet.

„A rendszerváltozás beteljesítette az ötvenhatos vágyakat?” – érkezett a kérdés Demjénhez, aki a válaszában elmondta, maga a rendszerváltás békés volt, tárgyalásos úton zajlott, ugyanakkor a társadalmi mentalitás akkor még mindig a félelmen alapult.

„Békés volt, tárgyalásos úton zajlott, csakhogy a több évtizednyi pártállamiság után a társadalmi mentalitás akkor még mindig a félelmen alapult. Nem voltak egyenlők a feltételek a változást akarók és a rendszer fenntartói között, mások meg attól féltek, mi kerülhet elő róluk a lezárt könyvekből.” – emelte ki a legendás zenész a válaszában.

„Egyébként 1956-ban egy egész társadalom érezhette sértve magát, s aki nem vonult fel a hatalommal szemben, az is gyertyát gyújtott az ablakában. A megtorlástól végül én sem menekültem meg teljesen: a forradalom eltiprása után az ÁVH-t ugyan feloszlatták, a tagságot „újrahasznosították”, s onnan érkezett az egyik tanárunk is, aki egy alkalommal csúnyán elvert.”

Hozzátette, az állami rendezvényszervezőnél is sok volt a karhatalmista. „A kultúrát mindenképp vissza akarták venni, sok volt az egykori karhatalmista az állami rendezvényszervezőnél is. Az akkori félelmek annyira belénk ivódtak, hogy az én korosztályom tagjai olykor még mindig a hátuk mögé néznek.

A Mandiner megjegyezte, akad, aki szerint ma is diktatúrában élünk. „Aki ilyet mond, az vagy pénzt kap érte, vagy nem is itt él. Ez több mint butaság.” – szögezte le Demjén, aki nagyon nem ért egyet ezzel a véleménnyel.

„Ám az sem oldott meg mindent, hogy kiteljesedhettek az 1990 előtt korlátozott vagy megszüntetett szabadságjogaink. Akkoriban párttagság nélkül aligha lehetett érvényesülni. Persze akadt olyan is, aki annak idején Moszkva nagy barátjaként vitézkedett, a rendszerváltozás után mégis miniszterelnök lehetett.”

„Valójában ott maradt, ahol volt, „csak” irányt változtatott, s már a kapitalizmus letéteményeseként tűnt fel a közéletben. Csakhogy amit itt próbáltak az elején létrehozni, az inkább volt posztkommunizmus vagy rablás.”