Az alábbiakban csokorba gyűjtöttük a COP27 legfontosabb eredményeit és témáit, melyek remélhetőleg a korábbiaknál hangsúlyosabbak lesznek a jövőben az éghajlatváltozás pusztító hatásai nyomán.

Veszteségek és károk

A fejlődő országok idestova három évtizede kérnek pénzügyi támogatást veszteségeik és a károk fedezésére, hiszen a szélsőséges időjárás okozta pusztítás rajtuk kívül álló ok, mégis ezen országok fizikai és társadalmi infrastruktúrája megy tönkre. Soron kívül Gulyás Gergely Magyar Péterről: „Időben szóltam, hogy elmebeteg”

Az országok ismételten finanszírozást kértek a fejlett országoktól, ami szükséges az infrastruktúra megmentéséhez és az elpusztított területek újjáépítéséhez, a financiális alapról való megállapodás elérése pedig egy rendkívül fontos mérföldkő.

A neheze azonban csak most jön: ezt a pénzügyi alapot ugyanis létre kell hozni, és bizony fel kell tölteni pénzzel. Arról ismételten nem született megállapodás, hogy hogyan történjen a finanszírozás, ahogy arról sem, hogy ki rakja bele a pénzt.

1,5 fok

A 2015-ös párizsi megállapodás két klímacélt fektetett le: az egyik, hogy a hőmérsékletet az iparosodás előtti szinthez képest „jóval 2 Celsius-fok alatt” kell tartani, és további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a globális felmelegedés mértéke 1,5 fok alatt maradjon.

A tudomány azonban azóta már megállapította, hogy a 2 fok nem biztonságos, így a tavalyi COP26 klímacsúcson az országok megállapodtak abban, hogy maradnak a 1,5 fokos célnál.

Hiába a megbeszélés, hiszen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalásaik túl gyengék voltak ahhoz, hogy a 1,5 fokos határon belül maradjanak.

A COP27 klímacsúcson azonban egyes országok még a 1,5 fokos céltól is el akartak állni, s bár ez süket fülekre talált, mégis kivették a megállapodásból azt az állásfoglalást, mely szerint a kibocsátások 2025-re érhetik el negatív csúcspontjukat.

Gáz

A COP27 után kiadott összefoglaló dokumentumban szerepel egy rendelkezés, mely az „alacsony kibocsátású energia” ösztönzéséről szól: ez ebben a formában sok mindent jelenthet, kezdve szél- és naperőművekkel, az atomreaktorokon át egészen a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással felszerelt széntüzelésű erőművekig.

Többféleképpen értelmezhetjük tehát ezt az állásfoglalást, így akár a gázra is vonatkozhat, hiszen annak kibocsátása jóval alacsonyabb, mint a széné, ám azt is hozzá kell tenni, hogy még mindig jelentős fosszilis tüzelőanyagnak minősül.

A klímacsúcsra több ország, főként az afrikai országok – melyek komoly mennyiségű kiaknázható tartalékkal rendelkeznek – olyan reményekkel érkeztek, hogy jövedelmező gázüzleteket köthetnek az erre vevő országokkal. Erről azonban egyelőre nem esett szó.

Fosszilis tüzelőanyagok

A tavalyi csúcson a szénfelhasználás fokozatos csökkentéséről született egy megállapodás, ám az idei volt az első alkalom, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról szóló állásfoglalás ténylegesen bekerült a végleges szövegbe.

Az idei klímacsúcson pár ország – élükön Indiával – még ennél is tovább akart menni, nevezetesen, az összes fosszilis tüzelőanyag fokozatos leállítására vonatkozó kötelezettségvállalást kívántak felvetni és eszközölni, azonban az éjszakába nyúló heves viták végén nem sikerült megállapodásra jutni.

Megreformálnák a Világbankot

A Világbank jelenlegi működése kapcsán egyre több fejlett és fejlődő ország követel azonnali változtatásokat, épp úgy, ahogy a közfinanszírozású pénzügyi intézmények esetében. Úgy vélik ugyanis, hogy nem voltak képesek biztosítani a szükséges finanszírozást ahhoz, hogy segítsék a szegény országokat az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodásban.

Az idei klímacsúcson megvitatták, hogyan lehetne feltőkésíteni a fejlesztési bankokat oly módon, hogy azok jelentősen több támogatást nyújthassanak a fejlődő országoknak. Nicholas Stern éghajlat-politikai közgazdász és szakértő becslései szerint a fejlődő országoknak 2030-tól éves szinten 2,4 milliárd dollárra lesz szükségük ahhoz, hogy túléljék a klímaválság okozta pusztítást.