Mészöly Kálmánt november elején szállították a Szent János Kórházba, ahol később a koronavírussal is megküzdött, néhány nappal ezelőtt azonban reményre adott okot a hír, hogy a covid-osztályról ismét a belgyógyászati osztályra került át. Hétfő este fia, Mészöly Géza számolt be a Szőke Szikla haláláról.

Fia később a Borsnak azt is elmondta, mi okozta édesapja halálát: „Még a kórházban vagyunk, hétfőn este tízkor ment el apu, szívelégtelenségben hunyt el. Mellette tüdőgyulladása volt. Felépült a covidból, de ez megviselte szegénynek a szervezetét. A szívével már 4-5 éve voltak problémák, Merkely Béla professzor is kezelte őt. Szerintem már jobb neki odafenn, mert sokat szenvedett…”

Mészöly Kálmán 1941. július 16-án született Budapesten, alig 18 évesen igazolta le a Vasas, ahol igazi klublegenda lett. 1972-es visszavonulásáig 279 alkalommal húzhatta magára a csapat mezét, 32 találatot szerezve.

Mészöly, aki a Szőke Szikla becenevét ellentmondást nem tűrő játéka miatt a nemzetközi sajtótól, az 1962-es chilei világbajnokság után kapta, 1964-ben EB-bronzérmet ünnepelhetett, két évvel később, az angliai világbajnokságon pedig a négy évvel korábbihoz hasonlóan a negyeddöntőig jutott a válogatottal.

Miután befejezte aktív pályafutását, edzőként dolgozott tovább, a nyolcvanas évek elején pedig már a magyar válogatott szövetségi kapitányaként juttatta ki a csapatot az 1982-es világbajnokságra, ahol a mind a mai napig vb-rekordot jelentő 10-1-es, Salvador elleni mérkőzést is a pálya mellett élhette át.

1983-ban leköszönt, de 1990-ben és 1994-ben további két alkalommal ismét elvállalta a szövetségi kapitány posztját, összesen pedig 61 mérkőzésen irányította a magyar válogatottat. A Vasas és a Magyar Labdarúgó Szövetség is életműdíjjal ismerte el pályafutását, 2014-ben jelent meg „Mészöly Kálmán: a Szőke Szikla életregénye” címmel életrajzi könyve.