Már az EB-re készül Mező Boglárka kerekesszékes vívó

Mező Boglárka a Budapesti rendőr-főkapitányságnak nyilatkozott, a BRFK jogtanácsosa és pengeforgatója a tokiói paralimpián szenvedett ujjsérülést, mely miatt végül áprilisban meg kellett műteni. Szeptemberben már a pisai Világkupán ünnepelhetett ezüstöt, az év pedig az EB-vel zárul.

„Egy elhúzódó sérülés miatt kényszerültem pihenőre: egy tavaly szerzett szalagszakadás miatt operálták idén áprilisban a hüvelykujjamat. Még Tokióban, az olimpián volt egy szerencsétlen kosár-összeütközés az egyik ellenfelemmel, azóta kaptam kezeléseket, próbálkoztunk több alternatívával, mígnem a műtétig jutottunk. Míg sok más sportágban a hüvelykujjnak éppenséggel nincs kiemelt szerepe, nekünk, vívóknak létfontosságú annak tökéletes funkcionálása: ezzel irányítjuk a tőrt, vagy a kardot, ez a pontosság kulcsa. „ Soron kívül Nagyar Márton a romániai életszínvonalról: „A románok sehol nincsenek hozzánk képest”

„Mivel egy ideje mindhárom szakágban, azaz kardban, tőrben és párbajtőrben is versenyzem, van gyakorlati rálátásom: a vívósportban használatos különböző markolatoknál egyaránt kulcsfontosságú a tökéletesen működő hüvelykujj, ezért is fektettünk hangsúlyt a kezelésre, és a rehabilitációra. Szeptemberben versenyeztem először a pisai Világkupán, innen párbajtőr-csapat ezüstéremmel tértem haza.”

„Novemberben Egerben folytatódik a Világkupa-sorozat, majd decemberben Varsóban, az Európa-bajnoksággal zárul az ezévi versenynaptár. Az EB-re különösképpen készülök, mivel hiába egyetlen földrész viadala, itt képviselteti magát gyakorlatilag a vívóvilág krémje, a kínaiak kivételével jelen lesznek a legerősebb nációk favoritjai. Bárki, aki a legjobb nyolc közé jut, lehet akár bajnok is, annyira csekély nüanszokon múlik az elsőség.”

„Jövőre ismét Világkupa-állomásokon folytatjuk a versenyzést az év első felében, majd októberben egy igazi vívónagyhatalom ad otthont a VB-nek: Olaszországban rendezik. Csapatérdekből kezdtem el párbajtőrözni – ez a „legifjabb” fegyvernemem a három közül – először be kellett ugranom egy sérült versenyző helyére, később alapemberré avanzsáltam. Nem bántam meg a többletbefektetést: itt is kiválóan érvényesül a csapatszellem.”

„Jó érzés látni a munkám eredményét, és persze pozitív visszajelzéseket kapni a páston: amellett, hogy tudok segíteni a többieknek, a csapatjáték nekem is plusz inspirációt ad, élvezem, ha magam mellett a többiekért is küzdhetek.”