Karácsony Gergely 5 pontban vonta le a kukás-sztori tanulságait
Budapest főpolgármestere október 23-án kiállásra buzdít mindenkit, hiszen a szolidaritást és a szabadságot csak közösen védhetjük meg.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Péntekre helyre állt a rend, kigurultak a szemétszállító autók, hogy Budapesten és a környező településeken begyűjtsék a hulladékot, miután a dolgozók kedden sztrájkolni kezdtek.
Sérelmezték, hogy a fizetésük nem emelkedik, miközben őket is érinti a hatalmas inflációt, ráadásul sokkal kevesebbet keresnek, mint a más vállalatoknál dolgozó kollégáik, ezért megkezdték a munkabeszüntetést.
A feladat megoldása a fővárosi vezetés dolga volt, és péntekre sikerült is megegyezniük a legfontosabb pontokban, a tárgyalások pedig folynak a részletekről.
Karácsony Gergely a közösségi oldalán számolt be az elmúlt napokról
„Budapesten fokozatosan helyreáll a szemétszállítás rendje, köszönet az ezért dolgozóknak.
Most van talán ideje, hogy az elmúlt napok tapasztalatait összefoglaljuk, 5 pontban és egy történettel.
Először a történet. Csütörtök hajnalban, amikor a hulladékszállításban dolgozó munkatársainkkal beszélgettünk Kiss Ambrus főpolgármester-helyettessel közösen, meghallgathattuk az egyik kolléga történetét. Több mint 20 éve dolgozik Budapest szolgálatában, több mint 20 éve kel hajnalban, és a reggeli műszak után túrós csuszát szokott ebédelni, pörcöt is tesz rá, mert így szereti. De néhány hete a túró, a tészta és a szalonna olyannyira megdrágult, – közben a rezsiszámlák is megjöttek- hogy ezt ma már nem engedheti meg magának, nem futja túrós tésztára pörccel. Egyetlen briós mindössze, ami ebédre jut. „Na, ezt kell megoldani, főnök”– mondta, és igaza van. Ezt kell megoldani, az ebben a történetben összesűrűsödő megélhetési válságot, azt a szociális krízist, ami nem szlogen immár, nem politikai blabla, hanem a hétköznapi valóság. Lehet, hogy teljesen megoldani nem is lehet, de erre az újabb bűnbakképzés, az ellenségkép-kreálás, a hatalmi arrogancia biztosan nem válasz. Csakis az emberség, a szolidaritás és az őszinteség lehet, ha megoldás nem is, de valami válaszféle legalább, vagy annál is több: felelősség. Alighanem itt az ideje, hogy minden döntéshozó szembesüljön ilyen történetekkel, mert ezek írják le a mai Magyarországot, nem a propaganda, nem a politikai szónoklatok, hanem ez.
Így, ebből a felelősségből kiindulva érdemes levonni az elmúlt pár nap néhány tanulságát.
1. Minden erőnkkel, minden megmaradt lehetőségünkkel segítenünk kell. Az államnak első helyen, de Budapestnek, az önkormányzatoknak is a saját lehetőségei szerint. Hiába igaz, hogy – nagyon nagy részben itthon keresendő okok miatt – súlyos gondban van az állami költségvetés, hiába igaz, hogy az elmúlt évek kormányzati elvonásai, a válságkezelés kormányzati mulasztásai és az energiaár-robbanás szinte megoldhatatlan helyzetbe sodorta az önkormányzatokat, mindez eltörpül azoknak a gondjai mellett, akiknek a napi megélhetésük került veszélybe. Budapesten ezért mi azt az utat választjuk, hogy elmegyünk a lehetőségeink határáig a segítségben, a támogatásban. Ezért fizetünk rezsitámogatást a rászoruló budapestieknek, és ezért ajánlunk rezsisegítséget a Budapest-család dolgozóinak. Nem engedünk, nem is engedhetünk a szolidaritásból.
2. Ha valaki eddig nem tudta volna, most megérthette: ezt a várost azok a kollégáink működtetik, akik minden hajnalban beülnek a kukásautóba, beülnek a buszok, a villamosok, a metró volánja mögé, akik biztosítják az ivóvízellátást, rendben tartják a környezetünket, üzemeltetik a távfűtést, és még sorolhatnám. Mondhatom úgy is: ők a hétköznapi biztonságunkat szolgálják. A tanárok pedig a jövőt. Őket megbecsülni, őket segíteni is kötelesség.
3. Teljesen tarthatatlan a budapesti szemétszállítás jelenlegi helyzete, az, hogy a budapestiek által befizetett szemétdíjat az állami Kukaholding szedi be, majd egész egyszerűen nem adja vissza azt, ami ebből a fővárosi szolgáltatásért visszajár. A kormányzati Kukaholdingnak vissza kell fizetnie adósságát Budapestnek. A számlát már kézbesítettük.
4. Nem meglepő, mégis újra és újra letaglózó a tapasztalat: Budapest semmiben nem számíthat a kormányra. A közegészségügyi helyzetre vonatkozó felvetésünkre a főispántól válaszul kaptunk egy politikai pamfletet. Jó tudni, kinek mi a fontos…
5. Ha válság van, ha fennakadás van, egy nap alatt képesek hadrendbe állítani a lejárató gépezetet. Hazugság, manipuláció, személyeskedés – csak a szokásos. Teszek én erre általában, de most a dolgozóinkat próbálták becsapni, félrevezetni, ezért ez nem maradhat következmények nélkül – jönnek a perek.
Irtózatosan nehéz időszak következik, beláthatatlanul nehéz. Ebben a helyzetben Budapest értékeit és elveit, a szolidaritást és a szabadságot csak úgy védhetjük meg, ha közösen kiállunk a városunkért, ha kiállunk egymásért, ha kiállunk azokért, akiknek cserbenhagyás helyett támogatás jár. Tegyük ezt meg legközelebb október 23-án” – írta.
